2016. június 26., vasárnap

Különc, vagy annyira mégsem?


Fuh, de jól esett letusolni.
Egész nap baromira naptejszagom volt. Reggel az az elhatározás pattant ki kicsiny fejemből, hogy figyi, D-vitamint kellene szednünk. És mi jobb egy adag ingyenes vitaminbombánál?

Felöltöztünk, és egy tubus naptej társaságában kimentünk. Alaposan bekentünk minden szabad bőrfelületet (külön figyelmet szentelve azokra a piszok anyajegyekre), és elindultunk focizni. Mert hát… na, miért ne? Most úgyis mindenki EB-lázban ég. (Hajrá, fiúk!) Nem sokat időztünk aztán a napon, mert nagyon hamar nagyon meleg lett, ráadásul dolgunk is akadt, így annak a kilónyi bőrre kent naptejnek aztán nem sok hasznát élvezhettük, csak annyira volt jó, hogy utána órákig illatozzunk tőle. Mert hát… utána nem nagyon léptünk szabad ég alá. Egy alapos fürdés pedig csak este jöhetett számításba, mert hát… megint dolog akadt.

De nem az én édes-illatos-forró gondjaimmal akarom a soraimat megtölteni, a cím másra vonatkozik. Sajnos hajlamos vagyok kilométerekkel, esetleg órákkal, napokkal, hetekkel, évekkel elkalandozni, sokszor még akkor is, amikor nem kellene (one of my issues).

A minap fennakadtam néhány megjegyzésen, melynek hatására megrohamoztak az emlékeim azokról a megfigyelésekről, melyeket akkor végeztem, amikor senki sem gondolta volna, hogy én megfigyelést végzek. Talán még én magam sem. Tehát: van egy lány, aki azt állítja, hogy ő bizony kilóg a sorból, nem passzol sehova, nincs baráti köre, egyedi, egy nagybetűs KÜLÖNC. Szerény véleménye szerint értékrendje más, mint a körülötte levőké, más az ízlése, más más más más más. ÉS annak ellenére, hogy ekképp vélekedett önmagáról, sosincs otthon, mert mindig valakikkel lóg, és többen csak azért maradnak fent éjfélig, hogy ők legyenek az elsők, akik egy „Boldog szülinapot!” üzenetet dobnak a facebookos üzenőfalára. De ő nem passzol sehova, neki NINCSENEK barátai. Aztán ejtsünk szót a mindennapi tevékenységeiről, a hobbijairól. Ugyanazt csinálja, mint minden második ember a közelében, ugyan azon az életritmuson lovagol, mint megannyi ember körülötte. De ő KILÓG, ő EGYEDI, egy fekete bárány. Az ő agysejtjei nem szürkék, hanem kékek, ő teljesen másképp fogja a tollat írás közben, stb, stb, stb.

Ne állítsd olyan nagy hangerővel magadról, hogy te más vagy, ha ez nem igaz. Ha igazán más vagy, kilógsz a sorból, általában ezt nem reklámozod, mert nem szükséges. Azt pedig ne állítsd, hogy nincsenek barátaid, ha olyasmit is megtesznek érted, amit néhány sorral feljebb olvashattál. Nem lehet köztetek mindig minden príma, de örülj neki, hogy VAN.

Tapasztalatból beszélek, a fentebb felvonultatott példa valós talpakon áll. Velem mi a helyzet? Nem vonzom az embereket, valahogy nem igazán éreznek késztetést az iránt, hogy beszélgetésbe elegyedjenek velem, még akkor sem, ha én kezdeményezek. Egyszerűen kevés és hamar kimeríthető a közös téma. Az én hibám, biztosan rossz ötlet előnyben részesíteni az inspirációként szolgáló, filmekhez komponált zenéket a tömegbulikon nyomott idegtépő dupstepnél. Vagy talán nem a világ túlsó feléről kellene barátokat halásznom, mert a távolság mindent könnyedén szétcseszhet. (Megszoksz vagy megszöksz?)

A fentieket csak az vegye magára, akire passzol az ing. Nem sértésnek szántam, csak amolyan kiborulás volt. Értékeld, amid van.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése