Eszmefuttatások, avagy miért nézünk meg egy filmet


Gondolkodtam. (Hűha, itt nagy bajok vannak!) De tényleg. Javarészt egyedül töltöm a hetem, amit annyira nem bánok, hiszen jut időm ilyen tevékenységekre is, mint a gondolkodás, és hát, lássuk be, néha nagyon nem árt.

A minap néztem egy videót Youtube-on, egy kb. ötperces jelenetet egy filmből (Az U.N.C.L.E. embere… basszus, miért nem kerestem rá előbb?? :O Minden egyes percét imádtam.), és miután végeztem, lenéztem a hozzászólásokra. Gyakran megteszem, érdekes dolgok szemtanúja lehet az ember. Egy vita tárulkozott elém. Egy kisebb, félreértésből adódó vita, és ez indította el az eszmefuttatásomat.

Ha bekapcsolunk egy filmet, amelyben jó küzd a rosszal, vagy két idegen esik szerelembe, igazából nem is azért nézzük meg, mert kíváncsiak vagyunk a végkifejletre, hiszen ezzel a film legelején tisztában lehetünk. Általában a jó legyőzi a gonoszt (van persze kivétel, de kisebbséget élvez), és a szerelmes lelkek is egymásra találnak. Akkor mégis mi értelme annak, hogy végigüljünk (feleslegesen) másfél-két órát? Szerintem igazából nem is a végkifejlet miatt nézzük meg az ilyen filmeket, (a krimit most ne keverjük ide), hanem mert kíváncsiak vagyunk a végkifejlethez vezető útra. Hogy min kell átmenniük szegény szerelmeseknek ahhoz, hogy végre békére leljenek egymás karjaiban, vagy mit kell a főhősünknek és a vele szemben álló antagonistának elszenvednie ahhoz, hogy kikerüljön egy győztes.

Nem tudom, hülyeség? De most komolyan. Vegyünk egy szuperhőst. Már az előzetes megtekintése után tudjuk, hogy úgyis megmenti a világot, mégsem azért veszünk popcornt a mozira, hogy beigazolódjon a megérzésünk, hanem azért, mert arra vagyunk kíváncsiak, hogyan menti meg.
Megoszt:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése