2016. július 29., péntek

Kihívás - Roham

Zsúfolt hetem van, de azért sikerült idejében elkészítenem a kihívásra az irományomat. Csak annyi hozzáfűznivalóm akad hozzá, hogy egy film jelenete inspirálta. Jó olvasást hozzá!


Minden egy telefonhívással kezdődött. Két szó. Ellentmondást nem tűrő hangnem.

Tudta jól, mi lesz akkor, ha ellenszegül, és azt a végkimenetelt is tökéletesen látta, amikor ő, mint a tökéletes kis katona, szófogadóan engedelmeskedik. Mindkét variáció felfordította a gyomrát, és hiába esedezett némán, nem volt harmadik.

Először csak a keze remegett, aztán hirtelen felgyorsult tüdejének ritmikus mozgása, majd feldagadt verejtékcseppek gördültek le a homlokáról egészen az álláig. A remegés vészes gyorsasággal terjedni kezdett, és néhány másodperc alatt minden létező porcikája megállíthatatlanul rángatózott. Ereit elöntötte valami gyötrően forró, a látása elhomályosult. A szoba falai, a bútorzat… még maga a fény is vörösbe burkolózott, és amikor a tüdejét kínzó nyomás már akkorára nőtt, hogy képtelenség volt tovább benntartani, valami elpattant benne.

Visszhangzó, vadállatias üvöltés tört fel a torkából, de a vele járó fájdalom elenyészett ahhoz képest, amit egész lényében érzett. A kávézóasztalon csücsülő váza a földre került, szilánkjai szétterültek a nemrég polírozott padlón. Az asztal hatalmas robajjal a szoba túlsó végében landolt, az üveglap a tetején végigrepedezett, végül eltört. A függönyök megnyúltak a rájuk kifejtett erőtől; a kétségbeesett karnis nem bírta tovább tartani őket. A kanapén pihenő párnákat egybetartó öltések fájdalmasan felszakadtak, a falakon függő képkeretek ide-oda repkedtek, hogy aztán darabjaik a szoba különböző pontjain érjenek földet. A fotel hangos puffanással feldőlt, megrepesztve a teraszra nyíló ajtó üvegberakását. A polcok tartalma pillanatok alatt kiürült; könyvlapok gyűrődtek, apró díszek csattogtak. Az állványon porosodó, ősrégi televízió képernyője úgy festett, mintha egy pók hálót szőtt volna rá, zsinórjai úgy feküdtek a földön, mint holmi kígyóhullák. A hatalmas, egészalakos tükör két ököl hatására a padlóra potyogott, éles szilánkjait frissen kibuggyanó vér színezte.

Aztán… amilyen hamar érkezett, olyan hamar el is vonult a szobát sújtó vihar, pusztán megállíthatatlan lihegés maradt utána.

Percekig ült a földön a káosz közepén, vérző kézfejét dörzsölgetve. Ha nincs harmadik variáció, majd teremt magának.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése