2017. június 26., hétfő

Gyilkos a sötétben - 7. fejezet

Szerdán végre megszabadulok a gimnáziumtól! Azt hittem, már sosem jön el a vége! Mivel jól haladok a magolással, sikerült beszorítanom egy Stinger-fejezet átolvasását. Amint végzek a szóbelivel, végre több időm és energiám lesz a Csillagtolvajhoz, illetve hozni fogom a Windfall pilléreinek folytatását is!
Azoknak, akik szintén szóbeliznek még: hajrá, fellas!


Mire Connor visszaért egy hátizsáknyi cuccal, addigra Walker már minden lényeges adatot kigyűjtött az álomemlékben említett rejtélyes fickóról. A hacker egyszerre két laptoppal is dolgozott, hogy minél több információt szemléltetni tudjon. Buzgóságára természetesen Connor is azon nyomban felfigyelt.
– Miről maradtam le? – lépett a nappaliba, a táskát a földre csúsztatva.
– A kölyöknek bevillant egy név. Tippelj, kié.
– Kié? – Connor homloka ráncba szaladt, és a kanapén ücsörgő Stinger azonnal detektálta a benne munkáló kíváncsiságot.
– Craig Hamillé.
– Craig Hamillé? – A kíváncsiságot elnyomta a döbbenet és a felismerés. Stinger értetlenül pislogott hol Walkerre, hol Connorra.
– Maga is ismeri?
– Hamill nevét szinte mindenki ismeri Kaionban – fogott bele a hacker. – Hetekig, sőt hónapokig szerepelt a szalagcímekben.
– Magyarázat? – A lány tekintete a monitorokra révedt. Egy középkorú, nagyjából negyven éves, tejfölszőke hajú férfi bámult vissza rá, rendbe szedett frizurával, gyűrődésmentes, halványkék inggel. A homlokán ülő ráncokon kívül arcbőre teljesen simának, kissé pirospozsgásnak tetszett. Az orra, a szája, de még a jégkék szempárja is jellegzetesen kicsinek tűnt, szemöldöke olyan szőke volt, hogy szinte nem is látszott.
Stinger körül a szoba elhomályosodott, beleértve minden egyes tárgyat, kivéve a laptop kijelzőjén virító képet. Ismét körbevette a sötétség, nyikordult egy ajtó, lövések visszhangoztak, végül kiáltások harsantak fel. Az ajtót Hamill nyitotta ki, a kezében fegyvert szorongatott.
A lány azon kapta magát, hogy hevesen lélegzik, és egy méretes tenyér pihen a vállán. Az erős ujjak gyengéden masszírozták a bőrét.
– Minden oké? – Stingert nagy meglepetésként érte, hogy a nyugtató fél ezúttal Connor volt, és nem Walker. Miután a hangokat sikerült valamelyest kiűznie a fejéből, bólintott egyet, aztán szemével ismét fókuszálni próbált.
– Emlékszem az arcára. Ott volt abban az épülettömbben – magyarázta rekedtebben, mint várta.
– Még szép, hogy ott volt. Amit átéltél, amit olyan sokan átéltek, a lakása előtt történt – világosította fel rezzenéstelen hangon Walker. Stinger gyomra kicsire zsugorodott, és hiába igyekezett a feketeséget lesikálni az emlékeiről, csak fejfájást idézett elő vele.
– Mi történt? Miért ismeri mindenki a nevét?
Connor intett Walkernek, aztán helyet foglalt a lány mellett, kezét csak ezután véve le a válláról. A hacker közelebb húzta a hozzá közelebb eső laptopot.
– Craig Hamill a KIB egyik legjobb emberként volt ismert. Iskolai mintadiák, katonai háttér, hadi kopók idomítása és képzése. Négy év szolgálat után leszerelt, és a KIB-nál folytatta tovább. Hamar a legjobbak közé emelkedett, hiszen remekül bánt a fegyverekkel, harctudásával és gyorsaságával pedig senki sem tudta felvenni a versenyt. Rengeteg terepmunka, újoncok képzése és még több terepmunka foglalta le idejének jelentős részét. A környezetéből mindenki úgy nyilatkozott róla, hogy imádta, amit csinált, imádta a munkáját, és semmi pénzért nem hagyta volna ott, még egy komolyabb sérülés után sem. Mindig is egyedül élt, néha randizgatott, de szerelmi élete sosem volt aktív, családjával pedig még a katonaság előtt megszakadt a kapcsolata. A KIB pszichológusa többször elbeszélgetett vele emiatt, de a szakvéleményében azt írja, hogy ez nem befolyásolta Hamill mindennapjait, hiszen ő tipikusan az a fajta ember volt, aki a munkájának élt. Tavaly azonban, egészen pontosan – Walker a monitorra pillantott segítségért – április huszonnegyedikén… egyszerűen csak… bekattant. Műszakja végeztével hazament, egy viszonylag eseménytelen nap volt egyébként társai szerint, és nem sokkal azután, hogy hazaért, elkezdett lövöldözni. A szomszédok természetesen felfigyeltek a zajra, és kimentek megnézni, mi történt. Hamill mindenkit lelőtt, aki a közelébe férkőzött. Kiváló lövész hírében állt, a leadott lövések telibe kaptak minden áldozatot.
Stinger légzése felgyorsult, a visszhangzó kiáltások a fejében rákezdtek megint.
– Állítólag valakinek sikerült megsebesítenie, mielőtt még több emberrel végzett volna. Mire a rendőrség és a KIB a helyszínre ért, addigra elvérzett. Hogy ki vetett véget az őrült mészárlásának, arra továbbra sincs válasz. Az megvan, hogy egy P226-ossal lőtték meg, a lövedék alapján ugye, de a fegyver nem került elő, és a tettes sem.
Walker itt megakadt, és hirtelen minden tekintet Stingerre szegeződött. A lány szinte már erőlködött, hogy élesítsen a képen, hogy megtalálja a hiányzó darabkákat, de minél erősebben koncentrált, annál elviselhetetlenebbé vált a fejhasogatás. Végül csak egy grimaszra és egy rosszul visszafojtott nyögésre futotta.
– Gondoljátok, hogy én…
Mindkét férfi arcán a rágódás jelei mutatkoztak. Walker az alsó ajkát harapdálta, Connor pedig hol a monitorokat, hol a lányt vizsgálta.
– Ez az este szerepel az emlékeidben, nem igaz? – tudakolta a hacker. Stinger kelletlenül süppedt beljebb a kanapé kényelmébe. – Igyekszem alaposabban beleásni magam Hamill KIB-s munkájába, de egyelőre nem igazán találtam olyan cikket, ami arra utalna, hogy más balhéja is lett volna. Mindenhol istenítik, mindig ura szokott lenni a helyzetnek, szóval, ha valami komolyabb ügyletbe keveredett volna ezen kívül, azt tuti, hogy nagydobra verik. Még esetleg megpróbálhatom behackelni magam az adatbázisba, ha nem sikerül többre emlékezned.
– Biztos, hogy nem tudod leszűrni, mi történt pontosan? – érkezett a kérdés Connor felől. Stinger tágra nyílt szemmel méregette. Lapult valami a ridegsége mögött, ami most elementáris erővel próbált felszínre törni. A fagyos szempár mintha felolvadt volna, az izomzat ugyan feszes maradt, a férfi tartása mégis megpihent, nyugodt volt.
– Túl zavaros a kép. Az eleje még úgy ahogy tiszta… a fickó, aki többször megjelent már, bejelenti, hogy aktiváltak, és ezután megyek Hamillhez – magyarázta a lány halkan.
– Tehát terepügynökké avanzsáltak.
– Terepügynökké? – szólt közbe Walker.
– Szerinted az ő képességeivel milyen szerepet tölthetett be a Játékban? Terepen kellett, hogy dolgozzon, akárcsak az Őrszemek.
Stinger rábólintott.
– Az első, hogy is mondjam… „bevetéseim” között lehetett Hamill. Vagy talán ő volt a legelső. A rejtélyes fickó a lakására küld, aztán hirtelen a káosz közepén találom magam. Csak kiáltozásokra, félelemre és lövésekre emlékszem. Meg arra, hogy Hamillnél fegyver van… és nálam is.
– Nem rémlik, milyen fegyver? – kérdezte Connor.
– Nem. Viszont… Kincaid a terápiája során megkért, hogy lőjek a pisztolyával, egy USP-vel. Az elkobzott SIG SAUER-t valahogy kézhez állóbbnak éreztem, vagy nem is tudom.
– És Craig Hamill-lel egy SIG SAUER végzett – fűzte hozzá Walker, tekintete csillogott. – Nekem elég nyilvánvalónak tűnik a szereped, kölyök.
Stinger homlokán a ráncok mélyültek.
– De a Játékmesterek… ha egyáltalán ők küldtek, honnan tudhatták, hogy ez a Hamill fickó bekattan, és lövöldözni fog a szomszédaira?
– Talán mert nem ez történt. – Connor hangja ismét ridegebb lett, veszélyes terepügynökhöz méltó éllel kiegészülve.
– Ezt hogy érted? – Stinger döbbenetét Walker is lemásolta.
– A fickó, a KIB legjobbja egy este váratlanul… megőrül. Nem hangzik túl hihetően.
– Szerintem lehet benne valami. Hamill rengeteget dolgozott. A társai nyilatkozata szerint – böködött a monitorra a hacker – szabadidejében is szeretett lezáratlan ügyeken rágódni. Túlvállalta önmagát, a ránehezedő nyomás egyszer csak túl sok lett, és puff, vége a csodás önkontrollnak. Még a legkiválóbbak is összeomolhatnak.
– De ez továbbra sem magyarázza, engem miért küldtek oda. Emlékszem, látom magam előtt a lépcsőt, ahogy haladok felfelé. Akkor még csend volt. Senki sem tudhatta előre, hogy Hamill-lel mi lesz, még a Játékmesterek sem.
– Talán Hamill tényleg bekattant… vagy talán csak azt akarják, hogy ezt higgyük – tette hozzá határozottan Connor. Stinger egyetértőn bólintott.
– Jól van – adta be a derekát Walker. – Betörök az adatbázisba, és meglátom, mit találok. Csak adjatok egy kis időt.
– Ah, időt, időt… Annyi időt és energiát spórolhatnánk, ha nem kellene az emlékeim után kutatni! – fakadt ki váratlanul Stinger, és ezzel nem pusztán a két férfit sikerült meglepnie, de még önmagát is. Testét remegés rázta, szívverése gyorsabb volt a normálisnál. Agyában teljesen eluralkodott az anarchia.
– Talán nem hiszed, de nagy haladást értél el, sőt. Ha így folytatod, előbb-utóbb mindennek vissza kell térnie – biztosította egy félmosoly kíséretében Walker. Connor helyeslően biccentett egyet, bár Stinger nem érezte jobban magát tőle.
– Mindenki olyan biztos abban, hogy emlékezni fogok…!
– Nem alaptalanul – kezdett bele a férfi. – Ha kitörlődtek volna az emlékeid, most csupán a sötétben tapogatóznánk, de mivel sikerült felidézned egy keveset, ez bizonyítja, hogy minden ott van bent, csak újra elő kell ásni. Emlékszel a kiképzésedre, tudod, hogyan kell fegyverekkel bánni, és képes vagy dolgokat csatolni bizonyos jelenségekhez. Ott van bent minden, ott kell lennie mindennek. Emlékezni fogsz, viszont senki sem mondta, hogy könnyű lesz. – Tárgyilagosan beszélt, Stinger mégis törődést vélt felfedezni a tónusában. – Hagyd Mattet dolgozni. Talán Hamill választ adhat rá, mi volt a szereped a Játékban.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése