Kényszer - töredékek 2.

Emlékeztek még arra a kis... izére, ami két rivális között feszülő ellentétekre, gyűlöletre és vonzalomra épült? Ha nem, akkor itt egy kis emlékeztető: Seda Udinov és Cade Bennett Kaion alvilágának mocskos tolvajai, ám két egymással szemben álló tolvajbagázs tagjai. A két fél az évek alatt sokszor összetűzésbe került a másikkal, ezáltal hamar riválisokká váltak. A kettejük között húzódó viszony bizarr: egyszerre gyűlölik és kívánják egymást.

Ja. Nagyjából ennyi a lényeg, hiszen nincs konkrét eseményszálam kidolgozva hozzá, csupán a körülmények, meg persze a karakterek. Mivel ez a két szereplő szintén kaioni lakos, úgy döntöttem, hozzácsapom (eeeh, nem ezt a szót kéne használnom, mert így azt a hatást keltem, hogy félvállról veszem Kaion kibővítését) őket az általam megalkotott Kaion-univerzumhoz.

Mivel az idő nagy ellenségem volt mostanában (arról nem is beszélve, hogy több történetem áll sorban), és a kimerültségtől olyan filmekre mertem azt mondani, hogy tök jók, amik egyébként borzalmasan rosszak és gyengék, nem bírtam többet írni néhány sornál. Így születtek meg ezek a 100 szó körül mozgó kis szösszenetek, melyek középpontjában a fent említett két karakterem áll.

Eredetileg nem terveztem publikálni őket, de így visszaolvasva egész tűrhetőek, szóval úgy döntöttem, hogy megosztom veletek... ÉS írok még többet. Lehet, hogy majd a közeljövőben valamikor egy terjedelmesebb valamit (regényt, mondjuk) zongorázok le róluk a billentyűzeten, de ez még egy nagyon határozott LEHET. Addig is: azt hiszem, gyártani fogom ezeket a 100 szó körül mozgó kis egyperceseket, amelyek által igyekszem a két karaktert és kettejük viszonyát bemutatni.

Mit gondoltok erről a négy kis szösszenetről? Van értelme? Vagy csupán a kimerült agyam bugyuta szüleménye? (Ah, egészen kifulladtam...)

Figyelmeztetés: Vér
Korhatár: 12


1. Omlás

A terv hibátlanul működött, egészen addig, míg Udinov fel nem bukkant, hogy elszúrja. Bennett tehetetlenül nézte, ahogy a tető omlásnak indult, és pillanatokon belül betemetett mindent.
Ő szerencsére megúszta könnyebb sérülésekkel; mindössze néhány kisebb törmelékdarabkát és port kellett lesöpörnie magáról. Udinov már nem volt ennyire mázlis; lábai a nehéz súlyú romok alatt rekedtek, és hiába erőlködött, nem bírta kiszabadítani őket.
Bennettnek menten kedve támadt kárörvendeni, kigúnyolni riválisát, valamint részletesen elmagyarázni, mit is jelent a karma kifejezés (Udinov minél dühösebb volt, ő annál jobban szórakozott), ám a teljesen eltorlaszolt kijárat belé fojtotta a szavakat.
Egy káromkodás kíséretében kelletlenül riválisa segítségére sietett.

2. Böngészni

Az internetkávézó zsúfolt volt, mikor belépett, de a legtöbben csupán az ingyen internetkapcsolatra pályáztak, így üres gépek akadtak bőven. Udinov menten levágódott az egyikhez, és ujjai máris megkezdték sebes táncukat a billentyűzeten. Fülébe jutott egy felettébb baljóslatú név legutolsó rablása során, és mivel egyik társa sem volt hajlandó választ adni, úgy döntött, majd akkor ő keres magának. Félve attól, hogy esetleg rálelnek keresési előzményeire, inkább egy internetkávézóba menekült.
A böngésző megannyi hajmeresztő cikket dobott fel, és ahogy egyre többet átnyálazott, a levegő úgy vált egyre feszültebbé körülötte. A név tulajdonosa számos jelentős bűntett helyszínén felbukkant, mégsem ez aggasztotta Udinovot, sokkal inkább egy kapitálissal szedett sor:
KÖTHETŐ LEMUEL BENNETTHEZ.

3. Intézmény

Hogy Bennett meghúzta-e volna a ravaszt? Udinovnak semmi kétsége sem volt efelől. A ruháján keresztül is érezte a belőle áradó hőt, a gyilkos indulatokat, melyeket csupán akaratereje tartott féken. A hideg ellen húzott dzseki egyáltalán nem szabott gátat a forróságnak; Udinov attól félt, riválisa mellkasa lyukat éget majd a hátába az elviselhetetlen közelség miatt.
Ennek ellenére az oldalába fúródó fegyver csöve olyan volt, akár egy jeges tőr, mely a halál szagát árasztja magából. Udinov fejét (feltételezhetően utolsó perceiben) mégsem saját életének emlékképei lepték el, hanem azok a gyerekekre képzelt riadt arckifejezések, amelyekkel találkozni is fog, ha nem talál ki valamit gyorsan.
– Hangtompítót hozhattál volna. Az ott mögöttünk egy iskola.

Emlékeztek még a Kényszerhez írt első töredékre? Na ez Udinov reakciója a történtekre. Bosszú, édes bosszú...

4. Csupasz

– Nyomtatott kisbetűk vagy nagybetűk? Választhatsz.
– Hogy?
– Ha nem választasz, eldöntöm én.
– Nagybetűk.
– Kevésbé lesz fájdalmas.
– Mi…?
Bennett makacsul próbálkozott, de egyszerűen nem bírt megmozdulni. Csatakos volt a verejtéktől, olyan sebesen szedte a levegőt, mintha maratont futott volna, ráadásul Udinov könnyed teste mázsás súlyúnak érződött. A tüdeje oxigénért kiáltott, és hiába itta, sosem volt elég.
A vékony, tűéles pengén megcsillant a tetőn tátongó lyukon érkező fény, ami még kísértetiesebbé tette az összképet. A kés jeges éle aztán csupasz mellkasához ért, majd megkezdte kecses táncát a bőrén. A fájdalom egyszerre volt perzselően jeges és dermesztően égető, már ha létezik ilyen egyáltalán. A szédítő táncot Udinov dühe irányította, és a látvány egyszerre volt vonzó és taszító…
A percek végtelenül hosszúra nyúltak. A kín már lassan elviselhetetlennek tűnt, de Bennett visszatartotta az ellenállást, hiszen tudta… talán sosem lesz második alkalom arra, hogy riválisa kezét érezze meztelen bőrén…
Aztán egyszer csak vége lett. Bennett egyedül feküdt a földön, mellkasán lassan száradó vérrel és Udinov kézjegyével:
ÍTÉLET: BŰNÖS.
Megoszt:

5 megjegyzés:

  1. Haloood, én ezt a két karaktert imádom. *w*
    Na jó, betegesen odavagyok a groteszkért, meg az ilyen elvontságokért, de ez valami nagyon szuper, ahogy őket kitaláltad! És ezekkel a rövid szösszenetekkel is milyen szépen felépíted az ő kapcsolatukat. :3 Imádom, de tényleg! :O
    Remélem még visszatérsz hozzájuk, mert nagyon kíváncsian várom még tőlük a történetmorzsáidat. :D
    2014 körül nekem is volt két ilysemi karakterem, akik már élvezték, hogy bántják egymást, de a tiéd sokkal mélyebb, és tényleg nagyon jó. :D

    Moro

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaaaj, de örülök, hogy tetszik! :D Én is imádom őket, és hogy őszinte legyek: szinte napi szinten gondolok rájuk. A gond csak az, hogy szeretném őket valami ütős sztoriba beleágyazni, de egyelőre nincs túl sok ötletem. Arról nem is beszélve, hogy sok futó történet van, amin dolgozni kell(kéne)... :'D

      Btw, tényleg volt? Én azért kíváncsi lennék rá. :D

      Jolt

      Törlés
    2. Hát teljesen megértem, kicsit elhalmozza az embert a sok futó sztori, főleg ha mindegyiknél agyalni kell azon, hogy egy normális világ legyen benne felépítve. :D

      Volt igen, elküldhetem emailben, ha gondolod, de végül is annyira nem nagy szám, meg a viktóriánus korban játszódik, de szívesen megmutatom. :D

      Törlés
    3. Nem baj, engem azért érdekelne. :D Kíváncsi vagyok, te mit hoztál ki belőle. ^^

      Törlés
    4. Akkor meg is doblak a sztorival! :D

      Törlés