Gyilkos a sötétben - 10. fejezet


Ez meg mi volt? – kérdezte erélyesen Connor, megfagyasztva az amúgy is fagypont körül mozgó vért Stinger ereiben. – Megtámadták a nőt?
– Összetörte a mobilját – reagált kisebb hezitálást követően Walker.
Mi?
Stinger minden izma megfeszült, érezte, ahogy az adrenalin tetőtől talpig elönti a testét és lábremegésben nyilvánul meg. Jobb kezét az ajtóhoz tapasztotta, tekintetét egyszer sem emelve le Denta távolodó alakjáról.
– Elindult valahova…
– Meg fog lépni! – kiáltott fel még maga számára is váratlanul a lány. A remegése egész testére villámsebesen kiterjedt. Denta néhány méter megtétele után lefordult jobbra, és nem maradt más utána, csak a telefonja elmorzsált darabkái.
– Francba – szűrte a fogai közt a hacker. – Merre jársz, Shane?
Úgy fél kilométer? A forgalom… – Autó dudája hallatszott a kihangosított mobilból. Stinger heves fejrázásba kezdett.
– Nem fog ideérni. Walker, kiszállok – döntötte el szinte azonnal, és már nyitotta is az ajtót, ám mielőtt kimászhatott volna a kocsiból, a hacker megragadta a felkarját.
– Elment az eszed? Már biztos a képeddel van tele a város!
– De el fogjuk veszíteni! – kiáltott hangosan Stinger, minden egyes szót alaposan kihangsúlyozva. – Nekem válasz kell!
Walker a mondat hallatán mintha kissé megenyhült volna, a szorítása lazult, aztán keze végül visszahullott felsőteste mellé. Pillantása hezitálásról árulkodott, holott pontosan tisztában volt vele, mennyire fontosak a válaszok és hogy a lány mennyire szeretne végre rendet tenni a fejében.
– Shane…? – kért segítséget társától, a vonal végéről azonban nem jönt reakció. Stinger már kocsonyaként remegett, tekintete szikrákat szórt.
– Az appod működik, nem? – tudakolta erélyesen a hackert, aki egy bizonytalan bólintással felelt. – Akkor épp ideje alávetni egy tesztnek. Tartsd szemmel Hedlundot.
Meg sem várva a verbális engedélyt Connortól, visszahelyezte a fülébe a csontmikrofont, megragadta a Walkertől kapott mobilt, fejébe húzta a ruhák közt talált baseball-sapkát, aztán kiugrott az Audiból, hogy futólépésben elinduljon abba az irányba, amerre Dentát szem elől tévesztette. Kikerülve néhány gyalogost, igyekezett a lehető legkevesebb feltűnéssel robogni a nő után. Az első lehetőségnél lefordult jobbra, ahol egy hasonlóan forgalmas, kopasz kis fákkal szegélyezett járdán sprintelt végig. Nem kellett sokáig kutatnia; Denta hamar kitűnt jellegzetes, eltökéltségre utaló járásával és a valószínűleg rászabott ballonkabáttal. Stinger azon volt, hogy felzárkózzon, bár próbált betartani egy bizonyos követési távolságot. Jobb kéz felől kirakatok és üveges ablakok mellett sétált el, míg tőle balra megszakítás nélkül zúgtak el a különféle járművek. Úgy döntött, zsebre vágja a kezét, és izmaiból kirázva a feszültséget, megkísérelt olyan lazának és hétköznapinak tűnni, mint körülötte bárki. A kamerákra való tekintettel a fejét folyamatosan leszegve tartotta, de éppen csak annyira, hogy lássa környezetének minden apró négyzetméterét, a kamerák viszont ne rögzíthessék. Mellette a táblák alapján a Denison sugárút mentén haladtak, de hogy pontosan melyik égtáj irányba, azt nem igazán sikerült belőni a sűrű felhőtakaró miatt.
Stinger szíve kihagyott egy ütést, és annak ellenére, hogy remekül leplezte ennek hatását, tüdeje visított a fájdalomtól. A nagy átmérőjű, magasra nyúló, hirdetésekkel körberagasztott oszlopon kiszúrta a képét. A plakát egyszerű fekete-fehér volt, de elég éles ahhoz, hogy a körülötte sétálók közül bárki ráismerhessen belőle. A sapka sültjét kissé reszkető kézzel lejjebb tolta, és már csak a járdát és az azon kopogó lábbeliket látta. Denta egyszerű, mégis elegáns cipőjét igyekezte követni, mely hirtelen áttért a zebrán a túloldalra. A lány léptein gyorsítva utána iramodott, és még épp időben sikerült átérnie, mielőtt pirossá vált volna a lámpa előtte. A nő itt balra fordult, a táblajelzés szerint a Hetes körútra.
Stinger, helyzetjelentést! – harsant fel Walker hangja a kelleténél élesebben. A lány próbálta elnyomni a grimaszát.
– Egyelőre csak haladunk valahova, senkivel nem volt még kapcsolatfelvétel. Denta a Hetes körútra tért.
Azt látom, a mobiljaink teljesen össze vannak hangolva. Képes vagyok kö… Oh, ne… – Walker hangneme túl hamar váltott. Stinger ezúttal hagyta azt a grimaszt szétterülni az arcán.
Mi baj? – A kérdését Connor hangoztatta.
Hedlund épp most lépett ki a boltból… Most meglátta az üres kocsit… A mobilt…
Walker, maradj mindvégig rajta. Kölyök, elindultam feléd, nemsokára elérlek – érkezett Connor összeszedettebb hangja.
Denta átvágott egy népes sétálóutcán, és miután újból párszáz métert maga mögött hagyott, elkezdett hátrafelé nézelődni, környezetét alaposabban méricskélni. Stinger egy pillanatra megtorpant, majd bátorságát összeszedve folytatta a követést, próbálva fenntartani az átlagos gyalogos látszatát. Eddig úgy tűnt, a nő nem szúrta ki, ha igen, akkor nem foglalkozott vele különösebben, és csupán egy járókelőnek tekintette a sok közül.
A távolban egy megkopaszodott fákkal teleültetett, kanyargós, kis utakkal hálózott szabadidőpark rajzolódott ki, mely majdnem teljesen tátongott az ürességtől. Mindössze egy-két ember lézengett a kitaposott útvonalon, de ők is csak arra használták, hogy megrövidítsék az útjukat azzal, hogy átvágnak a parkon. Denta egy újabb terepszemlét követően átlépte a park ívelt kapuját. Stinger még épp időben libbent egy sétáló pár mögé, mielőtt bekövetkezhetett volna egy lehetséges szemkontaktus.
– Denta egy szabadidőparkba tért – adott gyors helyzetjelentést. – Nálad mi a helyzet, Walker?
Hedlund a környéken kutat és telefonál. Erre felém is eljött, így sikerült rákapcsolódnom a mobiljára. Valami Jones-nak ecseteli a történteket. Shane?
Párszáz méter.
Stinger az alsó ajkába harapott, majd anélkül, hogy szóvá tette volna következő tettét, határozott léptekkel elindult a park felé. Amint áthágta a kaput, szétkapcsolta a csontmikrofont és a mobilt, majd az egyre melegedő készüléket a füléhez emelte, egy parkban sétálgató telefonáló látszatát magára öltve. A keskeny út mentén padok helyezkedtek el, és egyet leszámítva mind üres volt. Denta a padon ücsörgő alakhoz lépett, aki így messziről egy Shane Connor kaliberű férfinek tetszett. Menten felállt, hogy udvarias kézrázással köszöntse a KIB-ügynököt.
Stinger egy vaskos fa törzsének dőlve figyelte őket, ügyelve rá, hogy mindvégig a látókörükön kívül essen, és első dolga volt alaposabban körbetekinteni. A park a fák és bokrok ellenére igen nyitottnak tűnt, bár kamerákat nem látott, emberek pedig alig sétáltak errefelé, és ez hatalmas előnyt jelentett. Az viszont kevésbé volt nyugtató, hogy Walker applikációja egyetlen lehallgatható eszközt sem detektált a közelben.
Stinger bátorságát összeszedve megkísérelt két fával közelebb lopakodni a beszélgetőkhöz. Nem volt könnyű dolga, Denta tartásából továbbra is túlzott éberséget olvasott ki, ráadásul váratlan találkapartnere még veszélyesebbnek látszott… minden szempontból. A lány macskaszerű járásának hála gond nélkül közelebb férkőzött, és éles hallására támaszkodva sikerült a halk beszédből kiszűrni néhány szót, illetve kifejezést, viszont ez erősebb összpontosítást igényelt, mint eddig (nos, ébredése utáni időszakát számba véve) bármikor.
– Nem… sokáig… a társam… keres… – Szerencsére a hiányosan kihallott mondat is elég volt ahhoz, hogy megértse, miről folyik a szó.
– Nagy kockázatot vállal… találkozni velem… biztos benne?
– A KIB makacsul hallgat… nem csak Hamillről van szó… tartozom… tudnom kell…
Stinger légzése megakadt egy pillanatra. Denta veszélyes vizekre evezett; az, hogy ennyire nagy érdeklődést táplált a csuklópánt iránt, előbb vagy utóbb utol fogja érni. Figyelmeztetnie kellene… elvégre információkra van szüksége tőle, és nem az a cél, hogy ezekért cserébe bajba sodorja… A rücskös törzsű fának vetett háttal várakozott, kizárva minden külső zavaró tényezőt, elsősorban a lézengőket.
– Féltem, Natalie – vallotta be őszinteséggel a tónusában az idegen.
– Elegen teszik, magának nem kellene közöttük lennie. – Denta türelmetlennek mutatkozott, és ez a súlyos makacsság…
– Hamillnek is pont amiatt kellett meghalnia, amit megtudott. Ha tényleg azt akarja, hogy megosszak magával mindent – a férfi alaposan megnyomta a mindent szót –, akkor jobban teszi, ha nekiáll megásni a saját sírját. Vagy legalább nyitott szemmel aludjon. Sok ügyéhez köthető a csuklópánt, és gondolom, rejtélyes okból kifolyólag a feletteseit a furcsa tárgy nem igazán izgatja.
– Honnan tudja?
Stinger szíve már olyan gyorsan vert, hogy tompította a hallását. Igyekezett mély és csendes levegővételekkel lehiggadni, az adrenalin azonban megállíthatatlan sebességgel járta át az egész testét, hogy aztán végtagremegést okozzon.
– Aminek most fültanúja lesz, arról szigorúan hallgatnia kell, legalábbis amíg nincs elég kézzel fogható bizonyíték birtokában. A csuklópánt kevés, mert ha nyilvánosságra is hozná, a KIB-s felettesei elferdítenék a sztorit. Őrültnek állítanák be az egész metropolisz előtt, amibe maga olyan szinten belebetegedne, hogy öngyilkosságba menekülne… a ravaszt persze nem maga húzná meg. Világos, mit akarok ezzel mondani?
– Világos.
– Helyes. És még most sem támadtak kétségei?
– Nem. – A válasz rövid volt, mégis sokáig visszhangzott Stinger elméjében. Aztán az idegen sóhajtását szállította a lány búvóhelye felé a gyenge szél. Nem… ezt nem teheti… Komolyan az a szándéka, hogy megölesse ezt a nőt?
– Hiába ellenkeznék, úgyis kiszedné belőlem, szóval jobban járok, ha mellőzöm a felesleges ellenállást, igazam van? Legyen. Az a bizonyos csuklópánt, amit annyi áldozat birtokában talált, csak egy kis darabkája mindannak, ami a metropoliszban zajlik. Hamill rájött, ezért megpróbálták kiiktatni. A csendes gyilkosság azonban zűrzavarba torkollott, minden bizonnyal azért, mert Hamill számított a csapásra. Közelharc bontakozott ki közte és a támadója között, amire a mit sem sejtő szomszédok is felfigyeltek, és a bátrabbak kimentek körülnézni.
Stinger arra eszmélt, hogy látásába homályos pacák költöztek, a füle zúgott, és a világ körhintaként pörgött körülötte. Fejét megrázva próbált olyan csendben hallgatózni, amennyire kitelt tőle, de a sajgás a koponyájában kicsalt belőle egy halk szisszenést, és ez elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy a rejtélyes fickó szóáradatát elapassza. A levegő vibrálni kezdett a parkban.
– Nem követte senki, Natalie?
– Nem láttam senki gyanúsat – felelt a nő kissé bizonytalanul, majd óvatos léptek hangzottak fel. Stinger azonnal a kabátja alá nyúlt, ahová kötelező felszerelésként egy SIG SAUER került indulás előtt. Szívverése még akkor sem lassult, mikor ujjai már a fegyver markolatán pihentek. A zörgő avar egyre közelebbről szólt, ezért további hezitálás nélkül lenyelte a fájdalmat, majd a pisztolyt maga elé tartva kilépett a vaskos törzs takarásából.
Megoszt:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése