Kihívás - Születésnap

Beteg vagyok, nézzétek el ezt nekem. (De most komolyan, ki az, aki télen kicsattan az egészségtől, de nyáron a szobájában gubbaszt, mert beteg??)


Eva ki nem állhatja a virágokat. Már egészen kiskora óta irtózik tőlük. Hogy miért? A válasz egyszerű: egy rózsaszín kis totyogós volt még, mikor… oké, annyira mégsem egyszerű. Tehát: épp a hatalmas felfedező korszakát élte azon a kellemes, tavaszi napon, amikor drága édesanyja lázasan sürgött-forgott, hogy iskoláskori legjobb barátja esküvőjét tökéletesre csiszolhassa. Persze igyekezett Evára is odafigyelni, de már szó szerint nyakig úszott a tortakóstolásban, és akkor még a virágszemle nem is történt meg. Eva pedig igazi rosszcsont hírében állt. Aki úgy emlékezik meg róla, hogy tündéri és nyugodt kislány volt, az csupán azért mondja ezt, hogy jó színben tüntesse fel magát a család előtt.
A szorgos édesanya mindössze egy pillanatra feledkezett meg örökmozgó, folyton kíváncsi kislányáról, ám ennyi elég volt, hogy elszabadítsa a káoszt. Eva valahogy a virágoskertbe tévedt, de hogy hogyan, arról senki sem rendelkezik információval (Evának pedig már kikopott ez az emlék). Anyja onnan tudta meg, hol van, hogy ablakrepesztően hangos üvöltözés vette kezdetét.
A szakácsot véletlenül arcon kapva, már rohant is a virágoskertbe, hogy kihúzza lányát a bajból, amibe keverte magát. Kisvártatva a helyszínen tartózkodó összes ember a virágoskertben termett, egytől egyig megütközve a látványon. Az édes, kíváncsi Eva jóformán az egész kertet feltúrta; leszaggatta a virágokat, kiásta a földből a gyökereket, és hát… a serényen dolgozó méheknek ez nem igazán nyerte el a tetszését.
Megfeledkezve az esküvőről, valóságos karaván száguldott végig a városon a kórház felé. Még csak szirénára sem volt szükség; Eva végigüvöltötte az egész utat, olyan hangosan, hogy a többi sofőr riadtan húzódott félre.
Hogy Eva túlélte-e az esetet? Többnyire. Azért maradandó károkat összeszedett belőle, például, hogy nem adhatsz neki virágot, mert szó szerint letépi a golyóidat. Szóval a tizennyolcadik születésnapján beállítottam egy csokor… répával… amit egy masnival kötöttem meg. Sejthetitek, mi lett annak a napnak a vége.
Most épp eljegyzési gyűrűket nézegetek.
Megoszt:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése