Gyilkos a sötétben - 14. fejezet

Azt hittem, nyár végére az összes meglevő Stinger-fejezetet publikálom. Én kis naiv... Mindegy. Az órarendem szerencsére csak a hét elején sűrű, szóval hétvégén biztosan sok szabadidőm lesz olvasgatni az eddig megírtakat. (Lassan járj, tovább érsz!)


A nappaliban telepedtek le a kis asztalkához, mely tele volt Walker kedvenc kütyüivel, köztük a mindig kötelező felszereléssel, egy laptoppal, valamint az új appal telepített mobilokkal.
– Tehát tényleg működtek – forgatta az egyik telefont a kezében Walker, szeme csillogott az elégedettségtől.
– Legalábbis remélem – egészítette ki gyorsan Stinger. – A kijelző szerint sikerült rácsatlakoznom a kamerahálózatra, a képük elsötétült, aztán hogy ez valóban így történt-e…
– Így történt – bólogatott hevesen Walker, majd kissé összébb húzva magát, lesütötte a tekintetét. – Mondjuk úgy, hogy az első előtti teszt futtatása alkalmával… khm… kölcsönvettem néhány rongyot egy építész feleségétől. Hibátlanul és észrevétlenül megkaptam az összeget.
– Szóval megloptad – vonta le a következtetést Connor, kezét karba fonva. Stinger szájából vette ki a szót.
– Ugyan! Szegényektől nem lopok. És különben is, ez a White mire költené a fizetését? Új retikülre? Nekünk most nagyobb szükségünk van a pénzére. – A hacker sóhajtott. – Mert ti még sosem tettetek hasonlót – morogta. Ahogy nyilvánvalóan várta, senki sem fűzött hozzá semmit. – Shane, nem dolgozol, én meg felmondtam a munkahelyemen, rémlik? Mindezt a Játék kedvéért. Most még lehet, hogy van a markunkban, de ez az összeg véges, szóval, ha mindenáron folytatni akarjuk… – Nem fejezte be a mondatot, nem mintha kellett volna. Stinger aprót biccentett a fejével, szeme sarkából pedig látta, hogy Connor is ezt teszi. Ellátásra, munícióra szükség van, és biztos, hogy előbb-utóbb kiürül a csapat kasszája. Inkább előbb.
World Square után nem sokkal összeültek, hogy a legkardinálisabb problémákat megvitassák. Az első és legfontosabb téma a felszerelések beszerzése volt. Ételt és minden egyéb rendszeresen használt holmit a boltokban, orvosságot a gyógyszertárakból, kórházakból össze tudnak szedni. A lopás fogalma is szóba került, de megegyeztek, hogy erre csakis akkor vetemednek, ha rendkívül szükséges. Harcolni fognak, így az orvosi ellátás elsőszámú prioritást élvez. Mivel kórházak felkeresése túl nagy rizikót jelent, Kincaid doki hollétéről pedig eddig nem sikerült tájékozódni, magukra maradtak. Szerencséjükre mindhárman rendelkeztek némi tudással sebek ellátása terén, és ha minden kötél szakad, az Alvilág még mindig megoldás.
Igen, veszélyes helynek számított, de ott nem kellett tartani a jelvényesektől és a Játék Őrszemeitől. Connor ráadásul jövedelmező kapcsolatot épített ki Shepherddel, és ezzel privilégium birtokosai lehetnek, ha szükséges. Természetesen a férfi nem ment bele a részletekbe, ami az Alvilágban töltött idejét illeti, de Stinger sokat látott a Shepherddel való találkozása során. Tudta, mivel mulatják a helyiek az idejüket, így valószínűleg a sejtései sem jártak messze a valóságtól.
A hármasuk immár hivatalosan is egy csapatot alkotott, a lány mégis érezte még azt a haloványan vibráló feszültséget körülöttük, különösen Connor körül. Talán majd egyszer elmúlnak a kételyek, átszakadnak a gátak és teljes értékű lesz a bizalom. Talán a barátok kifejezést is használhatja majd rájuk. Talán.
– Szerintem ez a Stigman Ősjátékos – szakadt el a gondolataitól Stinger, hogy megállapításait kiteregesse. Két értetlen szempárral találkozott.
– Ősjátékos?
– Olyan játékos, aki már a kezdetektől fogva viseli a csuklópántot.
– És biztos vagy benne, hogy nem Őrszem? Egyáltalán mi volt ez az egész? – faggatózott tudásszomjjal küszködve a hacker. Stinger és Connor ecsetelték a találka minden apró részletét, egészen a menekülésig. Elmondták, hogy az idegen felismerte a lányt, és állítása szerint ott volt, amikor Craig Hamill fejvesztve legyilkolta a szomszédjait. Ő persze nem azt vallotta, hogy az ügynök tette, de konkrétumot nem sikerült kiszedniük belőle.
– Akkor biztos, hogy be fogja avatni Dentát – húzta el a száját Walker.
– Igen, teljesen biztos – erősítette meg Connor mély tónussal.
– Ez remek…
– Pusztán annyit tudtunk meg róla, hogy a neve Stigman. Ez alapján juthatunk valahova?
A hacker arca ismét grimaszba torzult, majd maga elé húzta a laptopját.
– Hát… ez nem valami tartalmas infó, de ha kellő időt ráfordítok, talán meg tudnám találni.
– Túl sokáig tartana – szólt közbe hirtelen Stinger, magára vonva társai pillantását. Feje zúgott a visszhangzó sikoltásoktól és kiáltásoktól, és megállás nélkül a rejtélyes férfi szavait ismételgette magában. Kezét ökölbe kellett szorítania, hogy takarja a remegését. – A megbízóm Hamill miatt küldött oda. A források szerint a KIB-s agya elborult, és elkezdte legyilkolni a szomszédjait, valaki pedig meglőtte, hogy véget vessen a mészárlásának. Lehet, hogy én tettem, elvégre a… a küldetésem Hamill volt. Viszont… viszont a megbízóm honnan tudhatta, hogy a fickó be fog kattanni?
– Talán ők idézték elő – tanakodott hangosan Connor. Stinger homloka ráncba szaladt, kezének remegése tovább fokozódott. Egyszer csak azon kapta magát, hogy hevesen rázza a fejét.
– De miért tettek volna ilyet?
– Talán mert Hamill túl közel került a Játékhoz?
– De a Játékosok szerint, aki tudomást szerez róla, azt Játékossá teszik, hogy ne jelentsen fenyegetést. Szóval mi a helyzet Hamill-lel?
– Ha csak úgy váratlanul eltűnik, az gyanút kelt a KIB-n belül. Viszont ha bekattan, és nekiáll gyilkolászni, valakinek meg kell állítania, kerül, amibe kerül. A profi ügynök, aki összeomlott a sokktól. Így gond nélkül megszabadulhattak tőle.
– Ez észszerűnek tűnik – gondolkodott a hacker. Stinger eleresztett egy mély sóhajt.
– Ez… ennek az egésznek akkor sincs semmi értelme. Nem emlékszem mi történt, és ezekből a darabkákból lehetetlen megfejteni, mi volt a feladatköröm… hogy milyen posztot töltöttem be a Játékban. Az rémlik, hogy volt csuklópántom, de nem lehettem sem Játékos… sem Őrszem. – A hatás kedvéért hagyta, hogy a kék fény felvillanjon egy pillanatra. Nem akart társaira nézni; nem kért a sajnálkozó tekintetekből.
– Tehát akkor ez a Stigman valóságos információbánya lehet – összegezte Walker, ügyesen elterelve a témát. Stinger aprót biccentett a fejével.
– És Denta kapcsolatban áll vele – fűzte hozzá Connor.
– Találkozni akarsz Stigmannel – vonta le a következtetést Walker. A férfi határozottan bólintott.
– És ha Denta megtalálta a mobilt, amit a zsebébe rejtettünk? – vészmadárkodott Stinger.
– Megpróbálkozunk. Ha meg is szabadult a mobiljától… végül is nem probléma, hiszen tudjuk, hol keressük – magyarázta a hacker.
– Tegyük fel, hogy nála van még. Hogy győzi meg, hogy találkozzanak… és hogy Stigman elé vigye? – intézte a kérdést Connorhoz a lány.
– Lehet, hogy a Hamill-ügybe és a Játékba Stigman máris beavatta, de a fickó engem nem ismer, Denta pedig kíváncsi és eltökélt. Bele fog menni a találkába.
– És ha sikerül meggyőznünk, hogy mi vagyunk a jófiúk… még ha nem is ez rí le rólunk, akkor nyert ügyünk van – tette hozzá Walker. – Ez a Stigman valószínűleg bízik Dentában, szóval el kell érnie a nőnek, hogy a fickó beszéljen.
Stinger kénytelen volt belátni, hogy ez a fejfájás állandó jelleggel gyötri, és nem szabadulhat meg tőle. Próbált inkább a küldetésre összpontosítani. Lelkesnek kellene lennie, elvégre rábukkantak valakire, aki válaszokat adhat! Miért gyötrik mégis kétségek?
– Jól van. És mikor fogunk bele? – tudakolta végül.
– Várunk, hogy kicsit leülepedjenek az események – fogott bele a tervépítésbe Connor. – Matt, te addig kutass Stigman után. Előbb-utóbb találnod kell valamit. Ha valóban Ősjátékos, akkor nem mostanában veszett nyoma. Továbbá kihasználjuk, hogy korábban sötétedik. Denta ugyan látott engem, de kétlem, hogy a bajtársai közül bárki felismerne… legalábbis nem egykönnyen. Ha nem sikerül felvenni vele a kapcsolatot, lenyomozzuk a lakhelyét. A mai után biztos, hogy kétszer elővigyázatosabb lesz majd, így nagyon oda kell figyelnünk. Az app pedig… Pontosan mire is alkalmazhatjuk?
– Mivel a város egy központi számítógépen nyugszik, amihez egy hátsó kapun keresztül hozzáférésem van, gyakorlatilag bármire rákapcsolódhatunk, bármit manipulálhatunk észrevétlenül. Kamerák, bankautomaták, közlekedési lámpák, metrók, liftek, világítás…
– Remek. Ha valami balul sül el, ezt használhatjuk mentőtervnek – kapta fel az egyik mobilt Connor.
– Akkor kinek mi lesz a feladata?
– Felhívom Dentát. Ha sikerül elérnem, ráveszem, hogy találkozzunk és vigyen el minket Stigmanhez. A Hamilton Parkhoz hasonló hely lenne a legtökéletesebb, csak az éjszaka leple alatt. Nem is értem, ez a találkájuk miért éppen napközben történt. Lényegtelen. Walker, te…
– Hol lakott Hamill? – szakította félbe Connort hirtelen Stinger. Két döbbent szempár szegeződött rá ismét. Miután nem kapott választ, hozzátette: – Oda akarok menni. – Hangja élesen, határozottan csengett, kezének remegése is alább hagyott.
– Miért akarnál odamenni? – tudakolta értetlenkedve a hacker.
– Mert emlékezni akarok! – fakadt ki váratlanul a lány, önmagát is meglepve. Egy mély sóhaj kíséretében, higgadtabban folytatta. – Az eddig birtokolt tudásomat nagyrészt mástól nyertem, és amit megtudok magamról… arra emlékezni is akarok. Hiszen… bízhatunk egyáltalán ebben a Stigmanben? Mi van, ha hazudna rólam… vagy Hamillről… vagy akármiről? Connor… látta, mekkora undorral és gyűlölettel méregetett minket, és lehet, hogy Dentát ugyan meg bírjuk fűzni, de mi van, ha őt mégsem?
Ezután feszült csend telepedett köréjük, pusztán a laptop hűtőventilátora hallatszott. Walker összepréselte az ajkát, és inkább a monitort vizslatta, Connor viszont mindvégig Stingeren tartotta a tekintetét.
– Azt reméled, hogy felidézhet valamit a hely?
– Emlékszem hangokra… homályos képekre. Egy próbát megér.
Stinger felkészült rá, hogy további érveket kell majd felsorakoztatnia ahhoz, hogy meggyőzze társait, különösen Connort, ezért nagy meglepetésként érte, hogy a férfi vonásai kissé megpuhultak, és bólintott a fejével.

Az ötödik csengésre végre választ kaptak. A készülékbe egy bizonytalan, gyanakvó női hang szólt bele.
– Nem gondoltam volna, hogy felveszi – vallotta be Connor azzal a bizonyos éllel a hangjában. Stinger elgondolkodott azon, hogy vajon a férfi gyakorolja-e, hogy ilyen tekintélyt parancsoló, hűvös tónussal szólaljon meg, vagy csak alapjáraton ilyen a beszéde. Látván, mennyire nem igényel számára erőfeszítést, lehet, hogy inkább az utóbbi volt az igaz. – Megtalálta a mobilt, nem igaz?
Még szép, hogy megtaláltam – vágta rá szinte nyomban Denta. Connor szája széle egy leheletnyit feljebb kúszott.
– Tehát nem szabadult meg tőle – állapította meg egyszerűen. Csend volt a válasz. – Kíváncsi, eltaláltam?
Rövid hezitálás után Denta így szólt:
Közük van Hamillhez. Tudom, hogy nem lett őrült gyilkos. Válaszokat akarok.
– Ahogy mi is. Tesla Tér, ma este tízkor. Hozza a barátját is. Ahogy hallom, még nem avatta be mindenbe.
Vá…
Connor kinyomta a készüléket. Stinger a kezeit tördelve méricskélte Walker laptopjának kijelzőjét, és kissé lehiggadt, hogy Stigman egyelőre tartotta a száját. De csupán egy kissé. A hacker továbbra sem bukkant semmi használhatóra, amit ehhez a rejtélyes fickóhoz köthettek volna, és ez bosszantotta.
– Lehet, hogy a mai után az Őrszemek ráállnak Dentára, sőt – szakította félbe a dermedt csendet Walker. Connor helyeslően bólintott egyet.
– Korábban odamegyünk és biztosítjuk a helyszínt. Kölyök, te Hamill lakására mész.
Stinger homloka ráncba szaladt.
– Várjon. Nem a találka után keresem fel a lakást?
– Lehet, hogy a tér hemzsegni fog az Őrszemektől. Nem kockáztatunk.
– De találkozni akarok ezzel a Stigmannel! Találkoznom kell vele! – fakadt ki a lány, elégedetlenségét egyáltalán nem palástolva. Connor már megint ezt csinálta. A kezébe vette a teljes irányítást, és ő tehetett bármit, ennek az irányításnak egy kis szeletét sem ragadhatta magához. – És mi van, ha Őrszemek várnak Hamill lakásán is? Akkor nem teljesen mindegy, hol vagyok?
– Mindvégig kapcsolatban leszünk egymással, folyamatosan értesülni fogsz a találka történéseiről.
– Elég valószínűtlen, hogy a Játékmesterek Őrszemeket küldjenek Hamill lakására – fűzte hozzá Walker. – Ha le is hallgatják Denta és Stigman beszélgetéseit… amit… hadd jegyezzem meg, erősen kétlek, akkor sem hinném, hogy Hamill lakása szóba jöhet.
– Nem hiszed – húzta el a száját Stinger. Attól, hogy a hacker elgondol valamit, az még korántsem biztos, hogy úgy is fog alakulni. Sőt, inkább ez a valószínűtlen. Valamiért rossz érzés kerítette hatalmába, és egyelőre nem sikerült magyarázatot találnia a miértre. Pedig a csapat eddig remekül kooperált, és ez idáig semmi jelét nem adták annak, hogy át akarják ejteni.
– Jól van – ment bele Stinger nagysokára, Connor felé fordulva –, maga találkozik Dentával. Mihez fog kezdeni vele? Tényleg beavatja?
A férfi hangosan nyelt egyet.
– Nem szeretném, de addig biztosan nem áll le, amíg meg nem tudja az igazságot. Sőt, még hasznos is lehet a jövőben, szóval kötelességünk megvédeni.
Stinger respektálta ezt a döntést, de Rowlin után azért nyomokban ott volt a kétely. Hiába próbálta, egyszerűen nem bírta megfejteni ezt a férfit, a gondolkodásmódját, az elveit, mi motiválta. Ugyan beszélt Derekről, a közös múltjukról, de a lánynak szilárd meggyőződése volt, hogy más is munkál a háttérben. Talán egyszer elnyeri Connor bizalmát annyira, hogy feltárja elhallgatott gondolatait.
Megoszt:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése