Kihívás - Gyerekek nevetése

A Stinger-univerzum egyik mellékszereplőjének múltjába kóstolhattok bele ebben a 300-asban. Ami a Stingert illeti... igyekszem a fejezetekkel, de jelenleg egy versenyre alkotok (ja, meg úgy néz ki, állásom is lesz), és ezúttal nem egy (amatőr) blogger által meghirdetett versenyről van szó. Egyelőre nem mondok róla semmit, majd ha aktuális lesz.

A krimi/thriller imádó énem előtört. Jó olvasást!



St. Greenwald park, 1 óra múlva.

Natalie Denta, amint végigfuttatta a szemét az üzeneten, már tudta, hogy veszített. Éppen ezért, amikor leült egy üres padra a parkban, már teljesen higgadt lényét mutatta a környezetének. Normális esetben a nap aranyló ragyogása, a virágba borult fák és a játszó gyerekek vidám nevetése pozitív energiával töltötte el, de ezen a délutánon a körülményeket nem lehetett normálisnak titulálni.
Hat, hét, nyolc… Denta összesen nyolc tíz év körüli lurkót számolt össze a közelben, de a háttérzsivaj arra adott következtetést, hogy a parkban legalább kétszer ennyi gyerek játszik még. És akkor a szülőket és kísérőket számba sem vette.
Homlokán verejtékcseppek gyöngyöztek, és ennek semmi köze nem volt ahhoz, hogy hosszú kabátot viselt. Nem véletlenül esett erre a ruhadarabra a választása, hiszen remekül takarta megfeszült izmait… illetve a kézifegyverét.
– Szinte hihetetlen, mennyire fel bírja dobni az embert egy kis napsütés. – Egy férfi mélyen zengő hangja rezgette meg a dobhártyáját. Örült, hogy háttal ült az érkezőnek, mert így az nem láthatta, hogy ijedtében az alsó ajkába harap. Nem mintha ez számított volna, hiszen amint az idegen helyet foglalt mellette, a kibuggyant vér már vörösre színezte a frissen felkent matt rúzst. – Maga viszont mintha nem élvezné. – Denta nem nézett a férfire, és még periférikus látására sem volt szüksége ahhoz, hogy megállapítsa, mosolyog.
– Ez is csak ugyanolyan nap, mint a többi – felelt rezzenéstelenül. A férfi erre hátradőlt a padon, és a játszó gyerekekre fókuszált.
– Még nincs vége. Még megváltozhat a végkimenetel.
Hirtelen egy labda gurult a lábuk elé, melyet egy maszatos kisfiú kergetett. A férfi lehajolt a játékszerért, és átnyújtotta neki. A fiú mosolyogva biccentett egyet, és már szaladt is vissza játszani.
– Elhozta Smith ügynök aktáját? – A két padon ülő borítékot cserélt.
– Azt hiszi, olyan könnyű lesz őt levadásznia? – kérdezte figyelmeztető éllel a hangjában Denta. Az idegen mosolya szélesebbé vált.
– Most már igen. – Denta lélegzete elakadt. – Ne aggódjon, abból a pénzből ott állhatja a barátja temetését.
Megoszt:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése