Kihívás - Mit keresel?

A legújabb történetem előzményeit egy előszóban szándékoztam letudni, de mivel nem fért volna bele minden lényeges, úgy döntöttem, megérdemel egy kerek történetet. A vázlatolással készen vagyok (a vizsgáim után belelendülök az írásba), és bár egyelőre nem tudom megmondani, egy hosszabb novella vagy egy kisregény fog-e belőle születni, de azt igen, hogy mindenképp megéri elolvasni (fontos lesz a megértéshez). Ja, és a címe "A Tűz börtöne" lesz. :)

Mivel egy olyan szemszöget használok, amilyet korábban sosem, próbálok rövidke ujjgyakorlatokkal belerázódni írás előtt. Ez a 300-as is az új sztorimhoz készült, amolyan kedvcsináló. Jó olvasást hozzá!


Elodie Nova érdekes ember volt. Felettébb idegesítő, de érdekes. Olyannyira érdekes, hogy a Tűz több alkalommal is fontolóra vette: ha sikerül… nem, amint sikerül levedlenie ezeket a megszégyenítő láncokat, kevésbé fájdalmas módon taszítja át a túlvilágra. Persze ábrándozhatott ő ilyen kielégítő képekről, sajnos ideje volt belátnia, hogy amíg a Halál el nem jön a nőért személyesen, tehetetlen marad. De reménykedni szabad.
Amióta kirekesztette őt a tudatából és elzárta előle minden gondolatát, állandóan éberen kellett figyelnie, ha tisztában szándékozott lenni a fejleményekkel. Keserű helyzete ellenére ő azért türelmesen várt és reménykedett. Elvégre nem szabad, hogy elszalassza a lehetőséget! Nem mintha eddig adódott volna bármi is. Majd lesz. Biztos volt benne.
Nova ugyanis keresett valamit. Valamit, amiért a fejét is penge alá hajtotta volna. Mi az? – kérdezte a Tűz, választ persze sosem kapott. Nova kiszámíthatatlan volt, egy megfejthetetlen enigma; minden lépése, minden cselekedete meglepte őt, így ha igazán erőlködött se jött rá a nő vágyának tárgyára. Ez ugyan bosszantotta, de korántsem annyira, mint allegorikus testét borító, nehéz láncai.
Nova egyre vakmerőbb tettekre sarkallta magát, egyre nagyobb veszélyekbe tenyerelt, és mindezt szándékosan. Bármit keresett is, a Tűz tudta, hogy most már nemsokára kiderül. Alig várta, hogy kiderüljön.
Kiderült.
És nem győzte elküldeni a nőt a… nos, helyekre. Nem mintha számított volna. Nova a halált kereste, és meg is halt; szó szerint kicsúszott a lángok urának allegorikus karmai közül. Pedig ő olyan gyönyörű tervet szőtt a megölésére! Hogy merészel egy ember… egy csúszómászó kijátszani egy magasztos teremtményt?
Most gondolhatná bárki, hogy ha a halál jelentette Nova legnagyobb vágyát, miért nem evett golyót? Mert összetettebb volt ennél. Mert úgy kívánt eltávozni, hogy elmúlása értelmet nyer. Mert segíteni akart. Mert azt hitte, az a romlott pilóta lehet a jövő. És most a Tűz issza a levét.
De…
A pilóta érdekes ember volt. Felettébb idegesítő, de érdekes. Olyannyira érdekes, hogy a Tűz több alkalommal is fontolóra vette: ha sikerül… nem, amint sikerül levedlenie ezeket a megszégyenítő láncokat, életben hagyja.
Megoszt:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése