2017. december 24., vasárnap

Szárnyak - Karácsonyi novella

Üdv néktek! Mielőtt kellemes ünnepeket kívánnék, lenne egy fontos mondandóm. Bár a blogot már ráhangoltam az új sztorimra, a helyzet az... hogy körülbelül két nappal ezelőtt annyira megcsapott az ihlet, hogy még most is sajog a fejem. Ezúttal olyan súlyos, hogy máris több oldalnyi vázlat lepötyögésén vagyok túl, illetve egy ujjgyakorlattal és ünnepekkel összekötött novellát is összerántottam. Szóval döntést hoztam: ezt fogom előre venni a sorban, hiszen már annyira klasszul összeállt a sztori a fejemben, hogy kár lenne halogatni. Ráadásul ez a sztori másabb lenne, mint az eddigiek.

Hogy mit kell róla tudni? Nos, sci-fi lesz, egy disztópikus földi telet fog bemutatni űrlényekkel folytatott harccal. A főhősnőnk Blue Winters, aki az Alpok Kiképzőközpont egyik újonca, és arra képezik ki, hogy szembeszálljon a rejtélyes Strikekkel a fronton. Csakhogy Winters nem híve az öldöklésnek, és azzal, hogy megkíméli egy Strik életét, minden a feje tetejére borul...

Blue Winters stílusa hajaz Skylar Brandt stílusára, így aki kedveli a Csillagtolvajt, biztos, hogy ezt a sztorit is kedvelni fogja!

Az alábbi novella telis-tele van megválaszolatlan dolgokkal, de nem is az volt a célom, hogy most rögtön minden információt megosszak veletek. Ez a novella az én ajándékom, egyben kedvcsinálóm ehhez a történethez, mely a Szárnyak címet fogja viselni.

Jó olvasást hozzá, és kívánok mindenkinek nagyszerű karácsonyt!


Dátum: A Háború 208. évének december 25-ei napja
Idő: 1826 óra
Helyszín: Alpok Kiképzőközpont
Bejegyző: Blue Winters

Gibbs egy kicseszett hóvihart táplált a szimulációba. Mintha nem lettek volna elegek az odakint tornyosuló hókupacok, amik a 137/h-s széllökéseknek hála szinte teljesen eltorlaszolták a bejáratot. Tudni illik, hogy ezek a szimulációk híresek a realisztikusságukról. Nemcsak látod a hideget, de érzed, ahogy a ruhád alá fészkeli magát, és a csontodig hatol. A francba is, fáztam, meg sem próbálom tagadni. A száguldó hópelyhek a maszkomnak csapódtak, és ha eddig azt hittem, nem látok semmit, hát most már tényleg lemondhattam egy érzékszervről. A maszkommal érintkező pihék hamar vízzé olvadtak, ezzel elmosva a hőérzékelő lencse által jelzett alakokat is.
Egyedül maradtam. Mivel egy valós hóvihar biztosan elvágná a kommunikációt a csapattagok között, ezúttal kénytelenek voltunk nélkülözni a rádiókat. Őszintén, nem mintha bántam volna. Egyáltalán nem hiányoztak az ostoba beszólások, a nárcisztikus megnyilvánulások vagy a vulgáris kirohanások, különösen, ha egy támadásra kellett összpontosítanunk.
Szóval csak én voltam, a zúgó szél, a fekete-szürke terepruhámon pattogó hópelyhek és… Sinatra? Tágra nyílt szemmel meredtem körbe. A zene egyszerre minden irányból érkezett, túlharsogva a vihar moraját. Mintha maga a hó ontotta volna magából a dallamokat. Elhúztam a számat. Tipikus Gibbs.
Ha a mai napot is túlélitek, karácsonyozhattok. – A kiképző szavai titkon felvillanyoztak mindenkit, ami nem is csoda, hiszen a Strikek megjelenése óta egyetlen embernek sem lehetett igazán alkalma arra, hogy a bibliai Megváltó születését annak rendje és módja szerint megünnepelhesse. Bár újonctársaimmal nem mind jöttünk ki jól, biztos voltam benne, hogy ezen alkalomból megenyhülnek egy kicsikét. Már ha teljesítjük ezt a szimulációt élve.
Egy mély levegőt véve nagy nehezen elindultam, lézertöltetes puskámat végig magam előtt tartva. Fogalmam sem volt, merre haladok, mindenütt fehéret láttam. Már az is megfordult a fejemben, hogy talán körbe-körbe araszolok, mint egy idióta, mert hogy falba nem ütköztem még, azt máshogy nem tudtam elképzelni.
Aztán kiszúrtam. Valami fekete félig a hóba fúródva. Baljós. Így is össze-összekoccantak a fogaim, de igazán csupán akkor hűltem el, mikor kellő távolságba értem. Egy Strik-sikló roncsai hevertek előttem, az alkatrészek között egy több sebből vérző, megtépázott Strik térdelt. A jelenlétemre felkapta a fejét, és csak meredtünk egymásra. Percek is elteltek, mire végre feleszméltem annyira, hogy ráfogjam a fegyverem.
Az ujjam ott rángott a ravasz felett, és… egyszerűen nem bírtam meghúzni. A Strik siralmas állapotban volt, narancssárga, könnyekben úszó szempárja kegyelemért könyörgött, Sinatra pedig a szeretetről énekelt. A francba, nem… nem ment. Leeresztettem a puskát. A Strik ebben a pillanatban felegyenesedett, és állatias vicsort küldött felém. Mire ismét ráemelhettem volna a fegyveremet, már a földön hevertem fájó törzzsel és foltos látással.
Két lövést és egy elfúló nyüszítést hallottam… majd semmi. Még Sinatra is mélységesen hallgatott. Aztán visszatért minden. A csapatunk vezére, Hailee Decker tornyosult fölém lihegve, egyik kezével a mellkasomat préselve a földhöz, a másikkal a gyomromba tenyerelve. Tekintetében a düh villámai cikáztak, és ekkor tudtam, hogy bajban vagyok.
– Mégis mit művelsz, Winters? – sziszegte méreggel a hangjában. Nem bírtam válaszolni. Mikor végre lemászott rólam, a többi társamat is szemügyre vehettem. Középütt Burnet állt, frissen elsütött puskájának csövét a halott Strikre szegezve.
– Hagytad volna, Decker – szólt hátra gunyorosan és némi undorral. Magamban füstölögve tápászkodtam fel. Már annyira készültem visszaszólni, de Gibbs ekkor lekapcsolta a szimulációt, visszarepítve bennünket a tágas, szürke térbe.
– Szép lövés, Burnet – dicsérte meg a srácot. – A mai edzésnek ezzel vége is. A leckét pedig jól jegyezzétek meg. – Hirtelen túl sok szempár vetült rám. – Nem szabad, hogy egy sebzett Strik megtévesszen. Tilos életben hagyni bármit, ami mozog és nem földi eredetű, világos? – Gibbs az utolsó szót olyan élesen kurjantotta a fülembe, hogy összerezzentem.
Miután engedélyt kaptunk a lelépésre, lassan mindenki eltűnt a szimulációs teremből, de senki sem szalasztotta el a lehetőséget, hogy a kijárat felől egy utolsó, haragos pillantást ne lövelljen felém. Amint kettesben maradtunk Gibbsszel, a férfi nehéz tenyerét a vállamra fektette.
– Az egyik legtehetségesebb lövész és közelharcos lehetnél. Miért cseszed el mindig?
A Háború 208. évében kihagytam a karácsonyozást. Ahogy a tavalyit is.

0010011101

Dátum: A Háború 209. évének december 25-ei napja
Idő: 2017 óra
Helyszín: Alpok, Cha’ante lezuhant siklójának krátere
Bejegyző: Blue Winters

Betartott egy darabig, de nagyjából sikerült elmagyaráznom Cha’anténak, mi is az a karácsony. Ha jól vettem ki a válaszából, akkor a Strikeknek is vannak ünnepnapjaik, bár már fogalma sincs, most náluk otthon épp hányadikát írhatnak, köszönhetően az eltérő hosszúságú napoknak itt a Földön. Kimondhatatlanul megsajnáltam, de nem akartam, hogy bármelyikünk elkenődjön, így igyekeztem elterelni a gondolatait a témáról.
Elemes gyertyákat gyújtottunk, majd spirálokat formáztunk karbonszálakból és teleaggattuk velük az egész pilótafülkét. Közben kihelyeztem a műszerfalra a Gibbstől elcsent, szinte kőkorszakból való zenelejátszót (hogy miért működik, a mai napig nem bírom felfogni), és elindítottam rajta Sinatrát. Cha’ante nagy szemekkel figyelt és hegyezett fülekkel fülelt. Sinatra szinte azonnal elnyerte a tetszését. Hirtelen megragadta a karom, és addig-addig hadonásztunk a zenére, míg le nem vertük a felaggatott spiráldíszek legalább felét.
Miután másodszorra is teleszórtuk velük a pilótafülkét, előhalásztam a táskámból a termoszom, majd két pohárba gőzölgő forralt bort öntöttem. Az egyiket Cha’ante felé nyújtottam. Ő először félve nyúlt érte, de amint belekortyolt a borba, arca rögvest felragyogott.
– Dimik heinf’allel! – Annyira ízlett neki, hogy az én adagomat is felhajtotta. Én pedig hosszú idő után először jóízűen nevettem. Odakint a szakadó hó lassan betemetett mindent, de egyáltalán nem éreztem a hideget.
A Háború 209. évében egy lezuhant Strikkel karácsonyoztam. És azt kívántam, bár minden nap karácsony lehetne.

4 megjegyzés:

  1. Szia!
    Őszintén szólva nem szeretem a sci-fi-t. Micsoda kezdés, gondolhatnád, de pont ettől értékelem nagyra a novelládat. Csak bele akartam olvasni a stílus miatt, de nem tudtam megállni ennyinél. Érdekesnek találtam, és az írásmód is kifogásolhatatlan. Csak így tovább!
    Puszi: V. B.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Hű, örülök, hogy írtál, ezek szerint elértem a célomat. ^^

      xx Jolt

      Törlés
  2. Szia! :)
    Nézz be hozzám pár pillanatra. ;)
    http://sometimesthetruthisveryugly.blogspot.hu/2018/01/the-tea-break-award-avagy-teaszunet-dij.html

    VálaszTörlés