2018. február 5., hétfő

Dráma, dráma, DRÁMA


Már az előző bejegyzésemben kifejtettem, mire számíthattok. Nos, néhány program és ihlet közbeszólt. Pontosan ez az oka, amiért nem szeretek tervezni, mert ha előre forralgatok valamit, annak az eredménye maximum az lesz, hogy a forralt dolog... nos... kifut. Most is így jártam, de senkit sem akarok untatni a részletekkel, inkább közzéteszem, pontosan mire is lehet számítani a napokban:

Nos... van egy sztori, amit mindeddig ügyenesen rejtegettem előletek, de csak azért, mert nem éreztem elég jónak, elég tartalmasnak ahhoz, hogy belevágjak. Sokáig azt hittem, nem lesz belőle semmi, hiszen a meglevő történeteimhez képest ez... egyrészt más, másrészt végtelenül egyszerű (de annyira mégsem). Ez a sztori nem sci-fi. Nem akció. Még csak nem is fantasy. Itt a karakterek teljesen hétköznapi személyek, akiknek rengeteg magánéleti problémájuk van, és nincs konkrét "küldetés", amit meg kell oldaniuk. Nem kiválasztottak, nincs különleges képességük, nincs céljuk - egyszerűen csak valahogy boldogulniuk kell az életben. Itt a cselekmény nem pörög villámgyorsan, itt nem kell attól tartani, hogy a sötét szobában egy gyilkos várakozik a prédára. Ez a sztori dráma. Ez a sztori a karakterek közti interakciókra épül. Ennek a sztorinak nincs vége (legalábbis én nem tudom, mi az). Ez a sztori egyszerre eseménytelen és eseménnyel teli.

És amennyire különlegesnek előadtam, épp annyira átlagos vagy az alatti.

Jaye Ward egy problémás fiatal. A kapcsolata a családjával nem épp úgy alakult, ahogy az elvárható lett volna. Ahelyett, hogy egyetemre járna, céltalanul vergődik a nagyváros szmogködében, és hogy valahogy megteremtse magának az aznapi betevőt, bűnöző életmódot folytat. Ja, és arcpirítóan arrogáns. Meg makacs.
Benjamin Burton egy problémás nyugdíjas. Fogorvosi karrierje ugyan sok távlatot nyitott, ám aki annyi szájban vájkált már, mint ő, hamar rádöbben, hogy az élete minden, csak nem boldog. Korán visszavonult, hogy hobbijának éljen, de ahelyett, hogy élvezné a szabadságot, ellenséget ellenségre halmoz. Ja, és arcpirítóan makacs. Meg arrogáns.
Ereszd össze ezt a két teljesen különböző (vagy annyira mégsem?) embert, és rejtőzz el az elszabadult pokol elől.

Szinte minden olvasható történetem akciódús vagy valamilyen posztapokaliptikus világban játszódik és tele van rejtéllyel, csavarokkal (legalábbis ezt szerettem volna elérni). Ez a sztori ehhez mérten már-már unalmasan egyszerű. És unalmas.

Szóval miért döntöttem úgy, hogy inkább ezt fogom a sorban legelőre venni? Mert szeretem a kihívásokat, és mert szeretek újat kipróbálni. (És ezek után már semmi újba nem vághatsz bele, Jolt, mert kipurcansz ennyi minden mellett!!)

Oh, és még egy unalmas kedvcsináló:

"Egy pillanatra elakadt a lélegzetem. Bajusz széles vigyort villantott, a fogorvos pedig még mindig figyelmesen méricskélt. Szerintem amióta belépett, egyszer sem pislogott.
– Legális eljárás ez egyáltalán? – fordítottam komolyra a szót. – Mit szólna ehhez az ügyvédem, hm? 
– Az ügyvéded a feleségem."

"Áldottam az embert, aki épp ebben a pillanatban mert kopogni az ajtón, mert elterelte Bajusz figyelmét, és nem láthatta, ahogy leesik az állam. A koppanást meg remélhetőleg összetévesztette a kopogással. Bár egyre kevésbé hittem, hogy könnyen átverhetem. Ez viszont érdekes figurává tette. Szerettem az olyan embereket, akik mutatnak valamit; kicsit színesebbé teszik a mindennapjaimat. Kár, hogy a legtöbb balféket olyan könnyű rángatni, mintha zsinórt kötöttem volna rájuk."

"– Én mostra gondoltam.
– Mostra? Reggel nyolc múlt, Randy.
– Tudom, de szeretnék valamiről beszélni veled, és hidd el… ehhez nem lesz elég egy sör.
Ben sok mindenre számított, kismillió forgatókönyv állt össze a fejében, de amikor a pultos kiadta az első kört (Randynek világos, neki barna sört) és Randy köntörfalazás nélkül belefogott, megállt benne az ütő. Első dolga volt felkészíteni a csapost arra, hogy két szétcsapott öreget kell ma hazakísérnie."

Ha az erdőfalók is úgy akarják, a napokban érkezik az első fejezet(-féle?). (A címre pedig nyilván mindenki rájött?)

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése