2018. február 14., szerda

Gladiátor 2. - Dilemmák itt, dilemmák ott

Ez egy kitekintő fejezet. Ezúttal E/3-ban, Ben Burton szemszögéből. Oh, és van benne egy Windfall pillérei easter egg. Ki veszi észre? :)


Ben Burton már korán talpon volt. Igaz, mindig is korán kelő típus volt, de általában a nappal egy időben szokott ébredni, és nem pedig előtte. Hiába, elszokott a város zajától. Persze egy csendesebb környéken szállt meg, de a hajnalba fulladó bulikról hazavánszorgó fiatalok és az éjszakai műszakból visszafelé robogó kocsik kirángatták őt az ágyból.
Mivel ebédig különösebb dolga nem volt, úgy döntött, bekapcsolja egy kicsit a tévét. Annak ellenére, hogy túlzottan nem hiányolta a munkahelyét (ki hiányolná, ha annyi szájban kellett volna már vájkálnia életében, mint neki?), mégis egy klinikás sorozat mellett tette le a voksát. Nem mintha odafigyelt volna rá, inkább csak amolyan háttérzajként funkcionált.
Nyolc óra környékén Randy telefonált. Hangja izgatottságot és csöppnyi… félelmet sugárzott.
Meghívhatlak egy sörre? – kérdezte már-már türelmetlenül.
– De hisz’ megbeszéltük, hogy ma este mindenképp megyün…
Én mostra gondoltam.
– Mostra? Reggel nyolc múlt, Randy.
Tudom, de szeretnék beszélni veled valamiről, és hidd el… ehhez nem lesz elég egy sör.
Ben sok mindenre számított, kismillió forgatókönyv állt össze a fejében, de amikor a csapos kiadta az első kört (Randynek világos, neki barna sört) és barátja kertelés nélkül belefogott, megállt benne az ütő. Első dolga volt felkészíteni a tulajt arra, hogy két szétcsapott öreget kell majd a napja végén hazakísérnie.
– Emlékszel Wardra?
Ben összehúzta a szemöldökét, és mielőtt nekilátott volna a sörnek, megkérte a csapost, hogy lepje meg valami röviddel is.
– Andy Ward? Azt ne mondd, hogy kiengedték a hűvösről. – Hiába kortyolt mohón, a szája egyre szárazabbnak érződött, és olyan szorosan markolta a korsó fogantyúját, hogy az ujjai belefehéredtek.
– Nem, dehogy – nyugtatta rögtön Randy. – Az a piszok elásta magát egy életre. Még jó magaviselet fejében sem helyeznék szabadlábra.
Ben izmai elernyedtek kissé.
– Akkor?
– Horogra akadt a lánya. – Most Randy vagy hatásszünetet tartott, vagy csak meg akarta várni, hogy az információ ülepedjen. – Megint ki akart fosztani egy lakást, de ezúttal nem volt elég gyors. Tegnap este hozták be.
Ben hirtelen nem is tudta, mit gondoljon. Milliónyi érzés kergetőzött benne, és érezte, hogy fel fogja büfögni a sört. Helyette emlékek bugyogtak felszínre, egyre sötétebbek és aggasztóbbak. Remény. Kitartás. Majd fájdalom. Csalódás. Végül megbánás.
– És mi közöm van nekem ehhez? – köszörülte meg a torkát, miközben sebesen körbebarikádozta magát. Randy szemében együttérzés és keserűség villant. Ben sejtette, barátja hová akar kilyukadni, ennek ellenére minden erejével remélte, hogy téved.
– Nézd… – Egy mély sóhaj. Randy mintha lenyelte volna a lelkesedést a sörrel. – Annak a lánynak szép kis priusza van.
– Aki ennyire rafináltan lopkod, attól nem is várok mást – felelte Ben passzívan, mire a hadnagy tekintete ismét villant egyet.
– Elkaptuk.
– Tehát lecsukják.
– Annak a lánynak nem büntetés kell, hanem segítség.
A két öreg farkasszemet nézett egymással. Míg Randy telis-tele volt eltökéltséggel, addig Ben olyan ridegen és elutasítóan meredt barátjára, mint aki épp régi ellenségét próbálja eltántorítani.
– Felejtsd el. Andyvel már megpróbálkoztam, és tudod jól, mi lett a vége. – Keményen ejtette ki a szavakat, de Randy meg se rezzent.
– Honnan veszed, hogy a lány is olyan? – vágott vissza.
– Az alma nem esik messze a fájától. – Ben belekortyolt a második korsóba.
– És ha az anyjára ütött? Vagy egyik szülőjére sem? – Ridegsége nem töredezett meg, de Randy sem adta fel. – Pontosan tudod, milyen gyerekkora volt. Egyáltalán nem meglepő, hogy bűnöző lett belőle. Egy ideje már a nyomában vagyok, és tudom, hogy nem érdemel büntetést. Fiatal még; nincs annyira elkésve az a segítség. – Újabb mély sóhaj. – Nem végezheti úgy, mint az apja… vagy mint az anyja.
Ben majdnem kiborította a sört az asztalra. Ridegsége cserben hagyta, a felállított barikádok ledőltek. Érezte, hogy másodszor is érzelmek öntik el. Heves érzelmek. Bűntudat. Csalódás. Féltés. Undor. Gyász. A többit nem sikerült kibogoznia.
– Én nem folyok bele ebbe a családba megint. Egyszer már megtettem, és mi lett belőle? Csak rontottam a helyzeten. Másodszor nem követem el ugyanazt a hibát.
– Tudom, éppen ezért fordultam hozzád.
Ben nem erre a válaszra számított. Randy növekvő izgatottsága nem (csak) a sör végterméke volt. Barátja bízott benne, és olyat is látott a képességeinek piciny tárházában, ami talán ott sincs.
– Nem – találta meg ridegségét újra.
– Hát jó – dőlt hátra Randy –, végül is… előttünk az egész nap, nem? Meg foglak győzni. Igen, ez olyan kérés, amit sosem bírnék visszatéríteni, de te sosem vársz semmit a tetteidért cserébe.
– Akkor elpocsékolod a napod.
– Őrajta lehet segíteni. Meg foglak győzni, mert nem hagyom, hogy egy ártatlan lélek elpusztuljon csak azért, mert beijedtél.
Ben félrenyelte a harmadik korsó tetejéről leszürcsölt habot, mire barátja ravasz vigyort villantott.
– Ennek semmi köze a gyávasághoz – próbálkozott.
– Akkor miért nem vállalod?
Inkább félretolta a korsót, és kézfejével megtörölte a száját.
– Még mindig nem fogtad fel. Elrontottam. Az én hibám, hogy Andy…
– Mondom. Beijedtél.
– Ezzel nem tudsz meghatni.
Randy hirtelen szélesre húzta a vigyorát. Bennek kicsire szűkült a gyomra.
– Nagy kár, pedig ez a lány cserébe talán gyógyír lehetett volna a te dilemmádra. Nem vagyok helyi, de képben vagyok azzal, mekkora gáz van Hillfordban. És azzal is, hogy magadra vállaltad az elhárítását. Ja, meg azzal is, hogy nem akarjátok nagydobra verni a dolgot. Meg azzal is, hogy nem boldogulsz.
Ő maga részletezte a problémát, még jó, hogy Randy képben van mindennel!
Hah. Most rajta volt a sor, hogy mély levegőt vegyen, és hogy leplezze, barátja mennyire feszesre húzta már az idegszálait, elfúló kuncogást hallatott.
– És miként is lehetne a segítségemre? – kérte számon gunyorosan.
– Azt én nem tudhatom – vont vállat Randy –, nem látok az emberekbe.
Ben a fejét rázva hümmögött, és kért még két felest.
– Egyébként megmozgattam már néhány követ, és elintéznék, hogy a kölyköt börtön helyett közmunkára ítéljék – fogott bele komoly, ellentmondást nem tűrő tónusban Randy. – Azért van előnye, ha egy ekkora városban hadnagy az ember. Olyan sokat nem is kellett győzködnöm odafent senkit; amint megemlítettem a neved, hajlottak az ötletem felé. Ezt felfogod, ugye? Hajlandóak megszegni a szabályokat, ha te is hozzájárulsz.
– Blöffölsz – ráncolta a homlokát Ben. – Andy után…
– Andy menthetetlen volt. A lánya nem az. Mindjárt mész vissza Hillfordba… vidd magaddal. Egy kis levegőváltozás jót fog neki tenni. Amúgy is túl sok a szmog mostanában a városban.
– Olyan lelkes vagy. Miből gondolod, hogy te nem tudnál segíteni neki?
Randy arca itt elsötétült.
– Mert aki át tudja érezni a helyzetét… az te vagy, gladiátor.
Ezután minden összefolyt Ben előtt. Főként érzések, szagok, képtöredékek maradtak meg. Dühös volt, talán kiabált is. Az biztos, hogy legurított még néhány… valamit. Igen, biztosan kiabált, mert fájt a torka. Nem engedte Randynek, hogy ő fizessen. Nem kér ő szívességet senkitől. Megbotlott egy széklábban, és majdnem elterült a földön. Látta a szüleit, érezte apja kőkemény öklét az arcán… és még sok más helyen. Majd megelevenedett a ring és az üvöltő tömeg. Mohón szedte a levegőt, miközben ellenfele vadállatiasan felmordult. Aztán az a nyálas vigyora hirtelen Andy Ward képére került. A férfi nevetett, jó öblösen. Közben hencegett. Mindent bevallott Bennek. A legapróbb részletekig. Hogyan fojtogatta Sandrát és erőszakolta meg a gyerekük szeme láttára. Hogyan rontott a gyerekének egy kalapáccsal. És az az öntelt… gonosz mosoly, ami szétterült az arcán… Bent hányinger kerítette hatalmába. A vécé fölött térdepelt, és képtelen volt kiverni a fejéből azt a mosolyt. Ahogy a saját, régi gúnynevét sem tudta.
Aztán valamikor másnap hajnalban magához tért… viszonylag tiszta fejjel. Ezúttal nem hallotta a részeg fiatalokat, sem az éjszakai melósokat. Az ágyában feküdt csurom vizesen, enyhén reszkető tagokkal, fülzúgással. Mikor sikerült kibotorkálnia a konyhába vízért és valami piruláért, egy cetlit talált a hűtőre ragasztva.

Reggel fél kilencre várlak az őrsön.
- R.

Nem emlékezett, mit válaszolt Randynek, de az kizárt dolog, hogy igent mondott.
Megosztás:

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése