2018. március 17., szombat

Hamvakból - Fanfiction

Mi történik akkor, ha a kistestvéred rád parancsol, hogy nézz meg vele egy mesét? Megtetszik. Megihlet. És nekiállsz fanfictionöket gyártani.

Most olyasmit hoztam nektek, amit eddig még soha: egy fanfictiont. Két dolog van, amit nem igazán szoktam írni: novella és fanfiction. Erre a műre mindkettő igaz.

A szóban forgó alapanyag? Egy Pixar-alkotás. Igazság szerint, én szeretem a Pixar-filmeket, mert tényleg igaz rájuk, hogy az egész családnak szólnak, és nem csak a törpe tagjainak. Ez a film? Azt vártam, hogy mélyebb lesz, hogy a könnyeimet kell törölgetnem, mint a Fel! esetében. Elvégre ha Pixarról van szó, az emberben már kialakult egyfajta elvárás. Hát... a szemem száraz maradt a film során, de ez nem zavarta el a merész fanfiction-gondolataimat. Így megszületett ez a kis szösszenet. Próbáltam egy kicsit más irányból megközelíteni a témát, és szemléltetni, hogy ilyen az, amikor egy felnőtt néz mesét. (Egy olyan felnőtt, akinek a feje telis-tele van sötét... sötét gondolatokkal...)

Szerintem annyira nem lesz nehéz felismerni, melyik Pixar-filmet vettem alapul. Beszélő járművek vannak benne, szóval annyira nem lehet eltévedni.

Ja, és SPOILER-veszély. Duh.


A #95-ös sorszámú gyárimunkás monoton mozdulatokkal pakolja a dobozokat a szállításhoz. Nem sok élvezetét leli a munkájában, de mikor úgy érzi, elfogyott a motiváció, felidézi gyerekei arcát, azt, ahogy tekintetük felragyog a hatalmas nyalókák láttán.
A háttérben a Los Angeles-i 500-as szól az egyik munkás által behozott kis tévéből.
A #95-ös rajtszámú versenyző egy eszméletlen kiállást követően átveszi a vezetést. A #95-ös sorszámú gyárimunkás villái megremegnek az izgalomtól. A nehéz doboz, amit emel, kis híján a földre zuhan, de a több évtized alatt összegyűjtött tapasztalatának hála sikerül megelőznie az incidenst. Az öröm azonban nem tart sokáig.
A #95-ös rajtszámú versenyző váratlanul lassulni kezd.
A #95-ös sorszámú gyárimunkás mintha sziszegést hallana.
A #95-ös rajtszámú versenyző keményen a falnak csapódik.
A #95-ös sorszámú gyárimunkás keményen a falnak csapódik.

***

A #95-ös sorszámú gyárimunkás ritmikus sípolásra ébred egy hófehér szobában. Az összes létező alkatrésze fáj, és nem bír mozogni. Fogalma sincs, hogy került ide. Próbál visszaemlékezni, de csak a sziszegés és a #95-ös rajtszámú versenyző erőszakos fékezésének hangja rémlik neki. Mégsem ez rémíti meg a legjobban, hanem az, hogy a családja könnyes szemekkel fogadja.
Az események összefolynak; mintha egy megtépázott filmszalagra próbálná rögzíteni a történteket. Idegenek ugrálják körbe, talán orvosok. Egyszer csak arra eszmél, hogy elküldik a családját. Ő persze ellenáll, de ráparancsolnak, hogy pihennie kell.
Gázrobbanás történt a munkahelyén, mondják.
A #95-ös sorszámú gyárimunkás nem fejezte be a munkát.

***

Akárhová kapcsol, minden csatorna ugyanattól a hírtől hangos.
A #95-ös rajtszámú versenyző nem fejezte be a versenyt.

***

A #95-ös sorszámú gyárimunkáson hamar eluralkodik a nyughatatlanság. Nem bírja tovább, muszáj járatnia a motorját, különben megpusztul. Hiába győzködi az orvosokat, azok egyszer sem engedik ki a kórteremből.
A fájdalomcsillapítók miatt nem érzi a fájdalmat, világosítják fel. Őt a legkevésbé sem érdekli. Mikor már annyira elviselhetetlen, hogy nem tudnak vele mit kezdeni, megfenyegetik: csökkentik az adagot, ha nem nyugszik le végre.
A családja gyakran benéz hozzá, hogy mindig legyen társasága.
A főnöke is meglátogatja, hogy állapota felől érdeklődjön, és hogy beszámoljon neki a veszteségekről és a körülményekről.
Az orvosok szerint súlyos sérüléseket szerzett, nem biztos, hogy képes lesz folytatni a munkát, mondja, és félve hozzáteszi: talán le kéne cserélnie őt egy új munkásra.
A #95-ös sorszámú munkás alvázán remegés fut végig.
Ő ezt nem érti! Neki szüksége van a munkájára! Ha kirúgják, hogyan tartsa el a családját? Ők a mindene!
Miután a főnöke távozik, bekapcsolja a tévét, hogy elterelje a gondolatait. A képernyőn a #95-ös rajtszámú versenyző szponzorjai parkolnak, látszólag felettébb nyugtalanul.
A #95-ös rajtszámú versenyző súlyos sérüléseket szerzett, nem biztos, hogy képes lesz folytatni a versenyt, mondja nekik a riporter, és félve hozzáteszi: gondolkodtak-e már azon, hogy a márkájuk megóvása érdekében lecseréljék egy új versenyzőre?
A szponzorok felforrósodott kasznival durrognak vissza: ők ezt nem értik! Neki szüksége van a versenyzésre! A versenyzés a mindene!

***

A #95-ös sorszámú gyárimunkás elzárkózik a külvilág elől. Úgy érzi, képtelen elviselni a rá nehezedő nyomást. Nem akar szemtanúja lenni az elbocsátólevél érkezésének. Nem akar szembekerülni gyerekei keserű, megtört arcával. Nem akar csalódott felesége mellett ébredni reggelente.
Éjszaka rémálmok gyötrik. Arról, hogy elveszti a családját. Arról, hogy cserben hagyja őket. Egyik sem róla vagy az egészségügyi állapotáról szól. Rájön, hogy ezek az álmok a valóság hibátlan leképeződései.
Dülöngél a kimerültségtől, de nem mer visszaszundítani. Félkómásan lapozgatja a tévét. Nincs új fejlemény a #95-ös rajtszámú versenyzőről.

***

A #95-ös sorszámú gyárimunkás teljes erőbedobással küzd, hogy visszanyerje fizikumát. A napjait terápiával és edzéssel tölti; vannak napok, amikor végkimerülésig hajtja a motorját. Családja minden mozzanatánál jelen van, hogy támogassa. Nélkülük nem tartana sehol.
A táppénzen felvett személyi edző több alkalommal is megjegyzi: a #95-ös sorszámú gyárimunkás staminája akár még versenyautókéval is vetekedhet.
Beszélgetésük során szóba kerül a Los Angeles-i 500-as is. A #95-ös rajtszámú versenyző ügyvédje a napokban nyilatkozott végre: védence jelenleg is keményen edz, hogy visszanyerje fizikumát.

***

A #95-ös sorszámú gyárimunkás emelővillái négy hónap után remegnek dobozpakolás közben. Már nem tud olyan sebesen mozogni, mint korábban. Már nem tud megterhelőbb munkát végezni segítség nélkül. Már nem az övé az év legkiválóbb targoncája kitüntetés.
De dolgozik. És a gyerekei megint mosolyognak az ajándék nyalóka láttán.

***

Aznap este fáradtan gurul be a lakásába, és egy mély csókot váltva feleségével, bekapcsolja a tévét. A #95-ös rajtszámú versenyzőt keresi.
Az utolsó helyről rajtol el. Már nem ő a leggyorsabb a pályán. Már nem ő részesül a legnagyobb figyelemben.
De versenyzik. És a világ megint inspirálódhat a cselekedetei láttán.

2 megjegyzés:

  1. Ahhahhaaah csak neeeem?
    *rohan olvasni*

    Na ez a koncepció igen csavaros és még nem jöttem rá, mit szeretnél vele elérni, de ohohó mindjárt.

    Hmh kezdem kapizsgálni.
    Egyébként tetszik a szövegszerkesztés, szépen átadja a párhuzamot.
    És sikerült egy fontos gondolatot kiragadnod a történetből, és egy Verdákból is ilyen deep történetet írnod yeey :3
    Köszönöm hogy olvashattam és, well, üdv a fandomban ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, egészben kell látni a művet, hogy megértsd, mi van. Még igazán én sem tudom, mit akartam, talán kicsit más szemszögből megfogni a sztorit. Lehet, hogy jobban ki kellett volna bontani, nem tudom. Tanulmány-munkának elmegy. :D

      Köszi a kommentet! ^^
      Nem garantálom, hogy rendszert csinálok belőle, mivel így is sok minden van függőben, de lehet, hogy alkalomadtán elpotyogtatok egy-két ilyen szösszenetet (ha épp olyan kedvem van). :)

      xx Jolt

      Törlés