Zenéim íráshoz XII. - Hidden Citizens

Nem gondoltam volna, hogy ennyire le fogja kötni az időmet a kiskutyanevelés. Persze vannak "arany" pillanatok, amik minden erőfeszítést megérnek, meg akadnak hullámvölgyek is. De pozitívum, hogy a kis vakarcs talán túl hamar barátkozott meg újdonsült környezetével. Viszont ebből kifolyólag abban a hitben él, hogy bármit megtehet.

Szóval, amit ki szándékozom hozni ebből: haladok az írással, csak lassan. Mivel krimi a fő zsáner, szeretnék csavaros, gondosan felépített bűntényeket kibogoztatni a karaktereimmel, szóval jelenleg úgy állok, hogy többféle vázlatom van, de egyelőre még egyiket sem érzem száz százaléknak. (És ezek a vázlatok az első két novellához tartoznak csak, gosh!)


Hogy ne porosodjon a blog, úgy döntöttem, hozok egy újabb dallistát. (Amúgy sem volt mostanában.) Csak nemrég kaptam rá a Hidden Citizens számaira, de egyáltalán nem bántam meg, hogy beléjük botlottam. És remélem, hogy ti sem bánjátok meg, ha belehallgattok.





Megoszt:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése