2018. december 6., csütörtök

Sazerac-napló - 1. bejegyzés

Már most ezerrel gyúrok a vizsgákra, ugyanis azon szerencsések (vagy szerencsétlenek) közé sorolódtam, akik már a szorgalmi időszak utolsó hetében levizsgázhatnak X tárgyból. A Tűz-sorozatot ebből kifolyólag félretoltam, mert nem akarom, hogy bármi bárminek a rovására menjen, de úgy éreztem, szükségem van arra, hogy lepötyögjek néhány sort, már csak azért is, hogy levezessem kicsit a felgyülemlett stresszt. Először naplóbejegyzésekre gondoltam, de az én életem túl unalmas ahhoz, hogy olvasmányos bejegyzéseket körítsek róla. És ekkor jött az ötlet... mi lenne, ha kitalált személy bejegyzései volnának?

Így született meg ez a minisorozat, ami valószínűleg főként a stresszes időszakokban fog futni, önmagam szórakoztatására, ugyanis könnyed valaminek képzeltem el. Egyébként lusta vagyok, szóval a meglevő sztorijaimból szakított elemekből gyúrtam össze, de talán fogyasztható végterméket szültem.

A Sazerac egyébként egy nálunk nem ismert, de népszerű koktél. Egy elegáns, férfias, harmónikus ital, ami magában hordozza a vérzivataros történelmet. Mert a főszereplő arra kárhoztatott, hogy esténként egy koktélbárban szolgálja ki a bűnözőket kuncsaftokat.

Korhatár: 14
Figyelmeztetés: Durva beszéd, Gyilkosságok tervezése, Vér


Október 12.

Az a szemét Rick azt javasolta, hogy írjak naplót. Nyilvánvalóan az a szándék vezérelte, hogy jól átejtsen, és aztán jól a képembe röhöghessen, amikor meglátja a birtokomban a keménykötésű noteszt, de én ennek tudatában is vásároltam egyet. Kizárólag azért vetemedtem erre a merész döntésre, hogy majd jól orron törölhessem vele, ha összetalálkozunk. ÉS kizárólag azért firkálok bele – beléd? –, hogy azért mégse vesszen kárba a rá(d?) költött pénzem. Nem volt(ál) olcsó. Valami esztétikus fedelűt akartam, amin jól mutatnak majd a vérfoltok.

Sőt… ha már vérfoltoknál tartunk, be is horpaszthatnámlak a csontjain. Elvégre ő javasolta azt is, hogy fosszam ki Burt Hopkinst, holott tudta, mekkora baromság, és hogy én mennyire vevő vagyok „mekkora” baromságokra. Burt Hopkins az Alvilág hírhedt koktélbárjának tulajdonosa, Shepherd ivós cimborája, a vén barom, aki ellen kizárólag az forral bármit is, aki kínkeserves halálra szomjazik. Ergo senki. Nincs az a mazochista, aki ennyire retardált volna.

Csak én.

Nem tehetek róla. Míg más addikciója az alkohol vagy a drogok… addig az enyém az izgalom, az adrenalin és a kihívások. Hopkins házát pedig igenis kihívás volt kifosztani. A probléma? Hogy profi vagyok (meg hivatásos, ugye). Annyi értéket fújtam meg, hogy baromi sok évre bebiztosítottam magam. Nem kellett volna ennyire mohónak lennem. Sőt, egyáltalán nem kellett volna, hogy sikerüljön a bejutás. Mert hiába vagy profi, ha olyantól lopsz, aki a tenyerén hordozza egész Kaiont.
Szóval elkaptak, és Hopkins színe elé cipeltek. Szemtelen vagyok, tehát nem elég, hogy álltam a fehér hajkoszorús, aszottas öregúr velőig hatoló pillantását, de még volt merszem pimasz megnyilvánuláshoz is. Természetesen így próbáltam kendőzni előtte az idegességemet. Ha már pokolra küld, legalább azt az örömforrást iktassam ki, hogy félni lásson.

Drága, hamarosan vérfoltos naplóm, hadd legyek őszinte veled: én majd’ összeszartam magam a jelenlétében. Bohókás beszéde ellenére súlyos tekintélye volt… és elég kellemetlenül éltem meg, hogy az illető – akire egyébként felnézek – éppen lenéz rám. A büszkeségem megtiltotta, hogy bocsánatot kérjek… no meg a tény, hogy a bocsánatkérés az ő hatásköréből hiányzik, szóval amúgy is felesleges szócséplés lett volna a kegyelméért esedeznem.

Miközben szembesített a tetteimmel, és annak következményeivel, valahogy összeszedtem magam, és ráeszméltem, hogy baromi nagy megtiszteltetés egy ilyen Nagy ember keze által elesni. Most képzeld el, mekkora csorba esett volna a hírnevemen, ha egy piti gengszter tesz lapátra. Igen, Samantha Quillt csak a ranglétra legfelső fokán állók képesek legyűrni. Jól hangzik, nem? Néhány perc után kezdett egyre inkább tetszeni. Egyedül azt bántam, hogy nem évekkel később történt. Alig múltam huszonhárom, még sok eszelős rablást bevéshettem volna az Alvilág történelmébe. Rick a hibás, nem én. Fontolgattam, hogy őt is magammal rántom, de ő nem érdemelte volna meg ezt a szenzációt. Amilyen szétszórt tolvaj, egy zöldfülű is simán megpecsételheti a sorsát. Néhányszor amúgy is majdnem előfordult.

Egyébként azt hittem, Hopkins sosem ér a bűneim felsorolásának végére. Oké, húzom a szám, de azért csendben büszke vagyok magamra. Kevesebb érték eltulajdonítása nem illett volna a nevemhez.
Na, de azért csak a végére ért, és már „epekedve” vártam, hogy megsorozzanak az emberei, de parancs helyett Hopkins olyan jóízű kacagásban tört ki, hogy az emberei értetlenül pislogtak hol egymásra, hol rám. A nagy puskáik sem tűntek fenyegetőnek. No nem mintha idegen lett volna a látvány.

Szóval, Hopkins nevetett, mert mint kiderült, baromira kedvel valamiért. És nem, itt mélyebb kedvelésről van szó, mint a munkám iránti tisztelet. Mert az iránt még Shepherd is elismeréssel adózik. Ez nem újdonság. De… szóval valamiért Hopkins szíve csücske lettem, és esze ágában sincs megöletni vagy pokolra küldeni engem! Ekkor én is nevettem. Mit sem törődtem azzal, hogy visszafogjam a megkönnyebbülést, mert hát na. Hiába megtisztelő a Nagyok által elesni, azért én mégiscsak élni szeretnék. Szóval kieresztettem minden feszültséget a nevetéssel. Együtt nevettünk, aztán mikor kitörölte a könnyeit a szeméből, hirtelen megint megkomolyodott. Mert hiába kedvel, a betörésemért azért adóznom kell. Úgy életem végéig.

És így lettem a RED koktélbár újdonsült csaposa. Holnap kezdek, és a koktélok elkészítési módjáról szóló könyvem felét nyomtam még csak le a torkomon. A RED-ről amúgy ezernyi sort tudnék írni, de ha most nem folytatom az átkozott magolást, később sosem szánom rá magam. És ha egyetlen koktél is van, amit elrontok… na akkor ténylegesen várhatom azokat a golyókat a hátamba.


*Kiegészítés: Úgy hajnali kettőre járhat. Már a saját csapomból is koktél folyik. Meggondoltam magam. Provokálnom kellett volna az egyik őrt, hogy golyót eresszen a koponyámba.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése